Hab a torkán: Piaggio MP3 400 i.e. és Gilera Fuoco 500 ie 2007 Teszt
A két első kerék nem felvágás – „Hallod?! Nekem van pénzem három gumit cseréltetni!” – az első futómű különleges felfüggesztése mindkét modell esetében extrém dönthetőséget, és rendkívüli alkalmazkodóképességet biztosít minden terepviszonyhoz. Bár a tesztelés során a paráim száma egy újabbal, a habparával is gyarapodott, arra hogy mennyivel jobb három keréken, csak később, a kisebb robogók kipróbálásakor jöttem rá. A pályán ugyanis a kanyarokban, épp az ideális íven mintha samponnal locsolták volna fel az aszfaltot. A háromkerekűekkel azonban alig kellett visszavenni a gázból, hogy stabilan dönthessek.
A két szörnyszülöttet összehasonlítva a Gilera eleje nehezebb, de a kezdeti óvatosság után könnyen hozzá lehet szokni. Az 500 cm3-es, dupla gyertyás, négyszelepes, négyütemű, elektromos befecskendezésű, vízhűtéses Master motorblokk 40 LE teljesítményre képes, és rendkívül nyomatékos alacsony és közepes fordulatszám tartományban. Azoknak, akik hosszabb utakat is szívesen megtennének vele, jó hír, hogy több mint 150 km/órás végsebességre képes, és nagyon keveset fogyaszt.
Az MP3-at a 125-ös és a 250-es modell után, azok sikerén felbuzdulva ettől az évtől 400 cm3-es változatban is megvásárolhatjuk. Az új négyütemű, négyszelepes vízhűtéses elektromos befecskendezésű Master 400 motor 34 LE teljesítményt tud, minden sebességi fokozatban jól gyorsul, és keveset fogyaszt. A modellhez számtalan kiegészítő vásárolható a szélvédő plexitől a fűthető markolaton keresztül a csomagtartó dobozig, hogy a munkába járás vagy a túrázás ne okozzon problémát még télen sem.
Azért ha már úgyis bőrig áztunk, a többi, hagyományos, kétkerekű robogót is kipróbáltuk. Kevés itt a hely, hogy mindről egyesével elmeséljem a véleményemet. Az ötvenesek nagyon praktikusak városban szaladgálni, de úgy éreztem, kell az az erő, amit a 125-ösök tudnak. Azokban már van nyomaték, könnyebb velük manőverezni, lehet sportosan lavírozni esetleg a sorok között, vagy könnyebb megelőzni egy lovaskocsit…
Az igazi liblingem, annak ellenére, hogy a hozzáértők szerint nem elég stabil a futóműve, és nem elég dinamikus, meg talán sokak szerint ósdi is a mai high-tech világban, az a klasszikus formájú, 250 cm3-es GTS Vespa volt, amit nem csak a gyönyörű sárga színe, hanem a romantikus olaszországi nyaralásokat felidéző hangulata miatt vásárol meg az ember. Ha az összes közül szabadon választhatnék, nekem akkor is csak ez kellene.
Sajnos nekünk dél körül lejárt a mandátumunk. Hiába, akkor már kezdtek eloszlani a sötét fellegek, száraz aszfalton pedig nem nagy kunszt egy motorteszt. Ekkorra megékezett Talmácsi Gábor is, hogy átvegye a Moto Italia Kft.-től azt a Gilera Nexust, amivel ezentúl a városban közlekedik majd. A végén még egy közös fotóra is futotta, pedig nem vagyok egy Kiszel Tünde…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
