Ezüstnyíl zőccség helyett – Kawasaki Z650 2017 teszt
Úgy tűnik az idei szezonban a gyártók elfelejtették a plexit, valahogy ennek se jutott, pedig azért kívánná a rendszer, mert lehet lobogni rajta rendesen.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nézzük is a külsőségeket: szögletes formák, baltával hasított ívek, pucér géptest és lélek, minimál műanyag néhány diszkrét csíkkal. Képen nagynak tűnik az új Kawasaki Z650 az arányai miatt, de egyébként kellemes közepes-kicsi dimenziójú, a 160-175 cm magasoknak komfortos.
Szemből szélesszájú vigyorgó kisbéka tekintet, aki egyébként alamuszi nyuszi is, és egészen nagyot tud ugrani. Hátulról igen csinos, nekem nagyon tetszett a hegyes kis farokidom, beleintegrálva a lámpa és felette az összecsinosított utasülés, igazán rendben van, semmiféle lóláb nem lóg ki. Talán a műanyagok itt-ott érdemeltek volna egy kicsivel szebb illesztést, de ne legyünk nagyon kukacosak, alapvetően frankón néz ki a vas.
A naked mivoltjához igazították a műszerfalát is: egyszerű és célszerű, fordulatszám, napi kilométer, összes kilométer, km/óra, átlagfogyasztás, index, motor, ABS visszajelzés. A fordulatszámmérő nem mutatós, de mégis látványban mutatósra hajazik, jópofán kombinálták a fordulatszámmérő mutatós kör alakját a digitális mutatóval. A sebességet nagy szám mutatja.
A tükör formája alapvetően jó, de valami nem stimmel, mert rezeg és 100 km/óra felett kenődik a látvány benne, nem túl kellemesen kényszerít rá, hogy forgolódjál nagyobb sebességnél. A tank formája az a lábölelős, belesimul a combod a motorba, és szépen kapaszkodni is tudsz a tankba. Az utasülés nem nagy, viszont egy kisebb, alacsonyabb pici lánynak még kényelmes, állítása szerint csak néha üt menet közben a motor járása (a nagyobb kikerülhetetlen gödröknél), kapaszkodni viszont csak a sofőrbe és az ülésen lévő pántban tud.
Még több kép a galériában
A motor ülése osztott, az utas magasabban ül, így egyfajta üléspozíciót tudunk a motoron felvenni. A súlypontja a motornak csípőmagasságban van, igen könnyen kormányozható súlypontáthelyezéssel. A fékje határozott, jól adagolható elöl-hátul, a váltó finom és csöndes.
A motor járása: alapvetően egy meztelen és kanyarvadászásra hajlamos fürge, dinamikus vasat kapunk a lábunk közé, a lelkesedése egy felcukkolt hatszázasé, feltételezem ez a tartósság javára fog hosszú távon menni. A váltó finoman dolgozik, csöndes és határozott, az ABS a kellő időben nyúl bele a rendszerbe.
Nagyon kis mehetnékes, jól tolerálja a vezetéstechnikai hibákat, nem jellemző sem elöl sem hátul az elpattogás, szinte segít beledőlni a kanyarba. Azt gondolom, hogy egy kellemes, fürge jószág, nem végsebességtesztekre, hanem kanyarélvezkedésre, ennek ellenére szerintem azért kívánná a plexit mert tud haladni tartósan jobban is.
Szociális vonatkozásai: megcsodálták mindenütt, rácsodálkoztak hogy nahát, ez ilyen nagy köbcentis, ahhoz képest milyen “kis csinos”.
Kinek ajánlom: kezdőknek csak akkor, ha a mentalitás megengedi (egy dühkitörésre hajlamos ifjú titán szerintem simán fára csavarodna vele, de egy egészséges higgadt gondolkozású fiatalnak merném adni). Leginkább gyakorlottabbaknak kanyarvadászni, világgá menni, felfedezni klassz utakat, végtelen kilométereket.
