Én és a motorozás: ezt akartam, amióta az eszemet tudom
Indulhat a tanulás
Indít, elindul, megáll, leszáll, megfordít. Kicsi az udvar, ki kellene menni valahova. Egy jóbarát akad, aki partner és szívesen segít. Kimegyünk a határba és ezerszer elindul, gyorsít, vált, lassít, vált, megáll. Egész jól megy. A motor engedelmeskedik.
Megyünk kicsit eldugott utakon, nincs is semmi gond. Persze izgulok, lassú vagyok, harapom a szám. STOP tábla. Üresbe kell tennem. Hol az üres, miért nem csinálja. HOPP, eldőltem. Így jár az, aki megáll és nem teszi le a lábát.
Pesztrám vissza jön, mert feltűnt neki, hogy nem megyek utána. Meglát betakarózva a motorommal és úgy röhög velem együtt, hogy semmi más eszébe se jut. Nagy nehezen ráveszem vegye már le rólam a 200 kilós vasat. A jobb lábfejemnek nem esett jól, megnyomta. De felülök és megyünk tovább.
Jelentkezem újra az oktatómnál. Leesik az álla.
Hát nem pont így gondoltam a motorvásárlást…
Csinálom a rutin feladatokat. A dombnak fel és le indulást megnéztem oktató videókból, elméletben rendbe raktam, és az Öreghegyen kigyakoroltam. Mindkét lábszáram kék-zöld volt, de megtanultam. Ez a feladat az oktatónál soha többet nem került persze elő.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Helyette kanyarodjunk jobbra. Nehezen megy túl nagy íven. Jó tanács: húzd be az első féket, túl gyorsan mész a kanyarban. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a motorom alapjáraton kb. 800-900-at pörgött nem véletlen.) Húzom a kéziféket, kormány benyeklik, elborulok. Jobb lábam a motor alatt ismét. Oktató megijed, leszedi rólam a vasat.
Felülök folytatom tovább. Kérem, hogy engedje, hogy gyakoroljam a jobbra kanyart, ahogy én gondolom, hogy jó lesz, hiszen már ment ez nekem… Csinálom egyszer, persze kb. 30 cm-el kilógok a megadott pályáról. Kiabál, hogy nem látom, hogy ez így nem jó? Ki az oktató? Minek vitatkozom??!!!
Ok, próbáljuk, megint eldőlök, motor megint rajtam. Aztán megint. Aztán pakolok és haza megyek. Hívom a barátomat, akivel megtaláltuk a nekem való típust, hogy gáz van, nem tudok jobbra kanyarodni ugyan már tanítsa meg nekem. Ötlete van megint. Van egy cimborája, motoros rendőr, tart tréningeket. Összehoz vele. Motorosrendőr eljön, elmegyünk és magyaráz. Én csinálom.
Vizes palackok, kesztyűk, tanktáska lepakolva körbe, a kör közepébe is jutott valami. Megyek körözök jobbra, balra. Kezdenek útban lenni a cuccok. Bemegyek és köztük körözgetek balra, jobbra. A kezdéskor megegyeztünk, hogy megnézi és megmondja, ha reménytelen vagyok és akkor abba hagyom a motorozást.
– Ok, akkor most állj meg és gyere ide! Szerinted mekkora ez a kör?
– Nem tudom, de elég nagy, hiszen elfértem benne egész kényelmesen.
– Aha, el. 6 méter!! A vizsgán 7,5 métered lesz! Nehogy abba hagyd, ha ezt akarod csinálni!!
A nyakába ugrom és talán még egy könnycsepp is kimászott a szemem sarkából, ami egyik esésemkor se!! Viszont! Másik oktató kell, ide már nem megyek vissza. Ismerősök, informálódás, némi protekció és irány Szombathely. Papírok elrendezve, első óra augusztus 26. Nagy aszfaltos kézilabda pályán bóják.
