Én a futár – mert a motoros futárok között nők is vannak
A postánál eleget időztem, ideje volt lépni.
A pályafutásom így indult. Volt némi városismeretem, gondoltam én. Hát, kicsit sem volt elég!
Az első hónapok térkép böngészéssel és tanulással teltek. Akkoriban még érintős telefon nem volt, GPS-t pedig nagyon drágán vehettél és csak reménykedhettél benne, hogy jó a térkép, ami rá van töltve. Én
felkészültnek éreztem magam 1 telefonnal, egy tartalék aksival és egy remek egyirányúakat is jelölő térképpel.
Szóval maradt a zsebtérkép, tanulgattam az egyirányúakat és kezdett összeállni útvonaltervezés Ari módra. Az elején a térkép a fejidomban figyelt, olyan sűrűn kellett használnom, sokszor félreálltam. Akkor kicsit távolinak tűnt az egyik kolléga példája, aki már 4 éve nem csapta fel a térképet.
Azóta rengeteg futárt megismertem, köztük sok régi rókát, Zsoltit, aki 1995-ben kezdte ételfutárként. Nem számolnám meg, hogy hányszor kívánt jó étvágyat másoknak a kivitt vacsihoz vagy hányszor robogott át a Blahán. Na, neki már nagyon rég nem kell sem térkép, sem GPS.
Az első munkahelyem egy kisebb futárcégnél volt.
A főnök valaha szintén futár volt. Ő is tisztában volt vele, hogy valahol el kell kezdeni és szimpatikus volt neki a lelkesedésem. Mindez november tájékán.
Ültem sokat benzintyúkként motoron télen is, fagyott könnycsepp az arcomra, de sosem gondoltam volna, hogy mennyire jól tud jönni az egyik futártól kapott XXXL-es, kanárisárga kezeslábas esőruha, ami menet közben egy hatalmas felfújt szumó babává varázsolt.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Polifoamból és a főnitől kapott cordura anyagból varrtam magamnak kéz-zsákot. Minden reggel 8-tól 6-ig vagy tovább, jártam a várost. Kifogtam egy kemény telet. Hiába a réteges öltözet, vízhatlan gumicsizma… Mellesleg beöltözve semmi mozgástere nincs az embernek. A gumicsizma pedig hiába véd a felcsapódó jeges latyaktól, 10-12 órában semmi nem véd a beázástól.
Volt rajtam 2 sízokni, 2 szatyor a zoknik közé rétegelve, egy harisnya, egy csizmabélés és egy bélelt gumicsizma. Sokszor potyogtak a könnyeim, miközben a szétfagyott lábamról próbáltam lehajtogatni a ráfagyott zoknikat, amiből jégkását szórtam ki.
