Edina motorozni tanul

A kettes rutinfeladat

A múltkori félelmeim után kicsit tartottam a következő órától, de folyamatosan mondogattam magamban, hogy kemény csaj vagyok…

Meg is lett az eredménye! Ahogyan felültem a motorra, húztam is a gázt, és simán megcsináltam az egyes feladatot. Többszöri kör után már úgy éreztem, hogy elmúlt a kanyarfóbiám. Ismét biztonságban éreztem magam a motoron, mert tudtam, hogy én irányítom, és nem ő engem.

Lajos is látta, hogy visszatért az önbizalmam a kis kilengésem után, ezért – de még mindig óvatosan –, megkérdezte, hogy megpróbálkozok-e a második feladattal. Vágjunk bele!

HIRDETÉS (x)

Ez a manőver úgy néz ki, hogy elindulunk, persze az indexelés után, majd felgyorsítunk, hogy kettes fokozatba tudjunk kapcsolni, és elkezdjük kerülgetni a bójákat. A pálya végén, amikor megfordulunk, nem indulhatunk még vissza, hanem végre kell hajtanunk azt a bizonyos „félelmetes nyolcast”. Kétszer megcsináljuk a nyolcast, majd csak azután indulhatunk vissza, ismét kerülgetve a bójákat kettes fokozatban. Majd a feladatot úgy fejezzük be, hogy megállunk a kijelölt, négy bójával körberakott helyen, üresbe tesszük a vasat, és az indulás helyére toljuk.

Ennek a feladatnak a nyolcas a buktatója. Miután kettesben kerülgetve a bójákat, az utolsóhoz érünk, vissza kell váltanunk egyes fokozatba, hogy meg tudjuk csinálni a nyolcast. Ja, és persze szép köröknek kell ám lenniük! A sárga négyzettel jelölt, a nyolcas közepének számító helyet érinteni kell a motorral. Minél nagyobb ívben kell kanyarogni, hogy végre tudjuk hajtani a „megbízást”.

Nagyon élveztem a bóják kerülgetését, de a nyolcas… A legtöbb embernél ez a mumus. Néha le kellett tennem a lábam, mert másképp nem tudtam volna megfordulni. Na, de, elkeseredésre semmi ok, hiszen gyakorlat teszi a mestert!

Az óra végére már egészen jól ment a második feladat. Lajos még megbonyolította azzal, hogy egymás után végezzem el az elsőt és a másodikat. Rögtön megértettem, miért! Amikor egymás után csinálja az ember, akkor megkavarodik kicsit, mert ugyebár megszokta a különböző útvonalakat. Na, itt ismét tévesztettem, mert például elkezdtem az egyest, és a pálya végén visszakanyarodva a kettest akartam folytatni.

Nagyon ott kell lenni agyban, mert apróságokon bukhatunk el! A nap végén megkaptam a jutalmamat: kipróbáltam a nagyobbik motort, az 500-as Kawasakit. Tartottam tőle, hogy majd ezzel végképp lefulladok, és nem tudok megfordulni. Egyelőre a pályán és a parkolón keresztül motorozgattam a vassal. A legnagyobb meglepetésemre, nem fulladtam le, és el tudtam kanyarodni! Sőt, úgy éreztem, mintha nem lenne alattam a motor – nem volt súlya. Olyan könnyen ment, hogy hihetetlen, a nyomaték miatt.

Két kört mentem, majd hirtelen kész, megállt a gép. Megijedtem, hogy már megint mit csináltam?! Kifogyott a benzin… Megnyugodtam, hogy nem én voltam a hibás.

Amíg ezt a vasat bűvöltem, Totya kipróbálta a 125-ös Hondát. Lefulladt vele, és rázta, mint az állat. Ez is nyugtatólag hatott rám, mert mondta Totya, hogy nehezebb a kis motorral, mint a nagyobbikkal. Nem is érti, hogy bírtam eddig ezzel! Én sem. Na, de most már nem akarok felülni rá többé! Maradok a nagynál!

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Szerintem kb. 10 éve készült az utolsó tetoválásom... vagy lehet, hogy csak nyolc. Azóta tervezem...
Bővebben...
Rá kell jönnöm, hogy ki kell szakadnom a mókuskerékből, hogy ne fásuljak bele. Ilyenkor valami...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!