Edina motorozni tanul

A legrosszabb motoros nap

Amikor reggel felébredtem, már tudtam, hogy kár lesz a rutinpályára indulni, mert nem fog menni a dolog. Éreztem, hogy ez nem az én napom…

Pedig, egy rossz szavam sem lehetett volna, mert csupa jó dolog várt aznap: szép az idő, Évinek sikerült a rutinvizsga, Intru eljött meglátogatni Dunakesziről a pomázi pályára. Gondoltam, erőt veszek magamon, és irány. Vannak az embernek olyan napjai, amikor különösebb kiváltó ok nélkül legszívesebben az ágyban maradna.

No, de azért vártak még meglepetések a pályánál. Amikor átértünk Szentendréről Pomázra Lajossal, már meg is láttam Intrut a motorjával. Amint kiszálltam az autóból, még egy ismerős integetett: Totya, akit a Big Bike-ból ismertem. Ha már így együtt volt mindenki, összehaverkodtak, és ez az óra is jól sikerült volna… Ha az a volna, ne lett volna!

HIRDETÉS (x)

Intruval beszélgettünk kicsit, hiszen személyesen most találkoztunk először, mert itt, a CsaM-on barátkoztunk össze. Már látta rajtam, hogy valami nem stimmel, és szegénykém próbálta sulykolni belém az önbizalmat és a pozitív energiákat. Nekem már az hihetetlenül jól esett, hogy motorra pattant, és eljött Dunakesziről!

Még több kép amin Edina motorozni tanul!Elkezdtem gyakorolni az egyes feladatot, és egyszerűen folyamatosan lefulladtam, inogott alattam a motor. Úgy éreztem magam, mint aki először ül rajta, és nem tudja, hol a kuplung… Egész idő alatt az járt a fejemben, hogy nem akarok motorozni, le akarok szállni a vasról. A pálya végén elkezdtem rettegni a kanyartól, hogy az istenbe fogom bevenni… Már majdnem a bőgés határán voltam, de nem tudtam, hogy mitől, hiszen nem volt rá okom. Terhes nem vagyok, az tuti, szóval nem értettem, mi indokolja a hirtelen hangulatváltozásaimat.

Lajos azért megpróbálkozott azzal a kijelentéssel, hogy próbáljam ki a második feladatot. Felült a nagyobbik mocira, és mondta, hogy menjek utána a 125-el. Így meglátom, merre kell menni a pályán a kettes feladatsornál. Nem voltam rá hajlandó, mert nekem először az kell, hogy gyalog menjünk végig. Most már bevallom, hogy azért sem indultam el utána a motorral, mert örültem, hogy leszállhatok róla.

Végigsétáltunk, megértettem nagyjából, mi a helyzet. De a nyolcas a végén… Nem! Na, akkor értettem meg, mi a bajom egy része: előjött a debreceni balesetem... Elkezdtem félni, hogy már megint azt érzem, nem tudom irányítani a motort.

Lajos látta rajtam, hogy nem igazán akaródzik most folytatni a dolgot, ezért nem erőltette, hanem azt mondta, most hagyjuk akkor az egészet. Megkönnyebbülten álltam oda Intru mellé, akinek emlékezetes maradt az első találkozásunk: idegbeteg voltam. Totya kezdett megbarátkozni a feladatokkal, bár néha ő is eltévedt a bóják között, amin sokat derült. Mindenki az én kedvemet próbálta a nulláról legalább tíz százalékosra felhozni. Hát, körülbelül ötre sikerült!

Az óra végén Intru még azt is felajánlotta, hogy hazavisz Óbudára. Na, ezért mondják, hogy a motorosok jó emberek! Annyira jó volt az út, mert Intru nagyon jól vezet. A vason ülve elgondolkodtam, hogy itt ülök egy vagány motoros csaj mögött, aki minden erejével próbál nekem segíteni. Hát mit siránkozok? Erős vagyok, és le fogom győzni a fóbiáimat!

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Mivel a jó idő csak nem lankad, így a holnapi napot is motorozással fogom tölteni,...
Bővebben...
Régi vágyam volt, hogy ismét kutya tulajdonos legyek. A héten teljesült a vágyam, kis tappancsok...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!