Edina motorozni tanul

Hogy forduljak meg?

altBajtársnőmmel újabb kaland ért az oktatás során, melyből megtanultam, mennyit ér a közös erő.

Azt gondoltam, hogy a vizsga előtt újdonság már nem érhet, de úgy látszik, a sors nem osztotta a véleményemet.

HIRDETÉS (x)

Ugyanúgy folyt az óra, ahogyan eddig. Találkoztunk a motoros sulinál, felragasztottuk leukosilkel a fülhallgatónkat, majd szépen libasorba rendeződve elindultunk.

A macskaköves utcák labirintusát utáltam a legjobban, mert nem igazán lehetett eldönteni, merre van az arra… Még mindig azon akadékoskodtam, hogyan tartsam meg a motort, amikor meg-megfarolt a hátsója a csúszós kis köveken. Ahelyett, hogy ésszerűen belegondolva, semmit nem érek azzal, ha nézem a műszerfalat, és makacsul az előttem elterülő kőrengetegre meredek, hiszen mindenhol ugyanolyan. A kisebb-nagyobb hézagokra pedig tényleg akaratlanul is odatéved az ember szeme, és ki tudja kerülni őket.

Éppen ezzel a gondolatmenettel voltam elfoglalva, és hiába láttam meg futólag a zsákutca táblát, a kollegina behajtott rajta, és én követtem. Éreztem a zsigereimben, hogy ezt nem kellett volna, főleg akkor, amikor a visszapillantóban láttam, hogy az oktatónk kocsija nem jön utánunk. Annyit hallottam a rádióban, hogy na, majd megvár, ha visszatalálunk…

Amikor megláttam a zsákutca végét a kanyar után, főleg utáltam magam. Nemhogy emelkedőben, hanem egy füves-földes területben végződött, szép kilátással a főútra. Néztünk egymásra a hölgyeménnyel, és már kínunkban csak röhögni tudtunk. Ugyanis, vannak helyzetek, amikor nem tudja megmagyarázni az ember, miért hajtott be egy zsákutcába, amikor az „zsákutcaaa”…

És itt jött a kérdés: „Hogy forduljak meg?”. Tanulótársam okos volt, mert úgy hajtott be az utca végére, hogy meg tudjon fordulni a motorral, szépen betolta. Én persze nem! Ezért nem volt mit tenni, leállítottam a motort, leszálltam, és egy sor kínlódás után feladtam.

Az volt a szerencsém, hogy nem egyedül voltam, így segítséggel, de végül menetirányba lett állítva a vas. Rendesen lefőttünk még pluszban a nagy melegben, hiszen jó kis feladat volt megoldani a problémát, amit magunknak okoztunk.

Elindultunk, hogy megkeressük az oktatónkat, aki a következő utcában várakozott, mondhatni nem repesve az örömtől. Végigmentünk még pát útvonalon, azután a motorokat letéve az iskolában, még jót nevettünk a saját hülyeségünkön.

Érdekesek ezek a dolgok egyébként, hogy hiába érzi az ember, ne csináljon valamit, mégis megteszi. Olyan, mintha egy láthatatlan erő balra akarta volna irányítani a kezeimet, de az agyam mégis jobbra vezette a gépet. Ki érti ezt?

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Leponyvázás után szembesültem vele, hogy a motorom egy póktanya, lógtak a hálók keresztül-kasul, és a...
Bővebben...
Mivel a jó idő csak nem lankad, így a holnapi napot is motorozással fogom tölteni,...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!