Edina motorozni tanul

Nem sikerült a rutinvizsga

Halálos nyugalommal, a „mindent tudok, essünk már túl rajta” léha érzésével indultam reggel a vizsgára.

Út közben, végig arra gondoltam, hogy gyorsan lerendezzük, és megyek is a Nyugati-pályaudvarra, hogy elérjem a hazafelé, Püspökladányba induló vonatot. Ez mind szép és jó volt, de rá kellett jönnöm, hogy „Edina tervez, Isten végez”. Biztosan utál engem…

A vizsgaállomáson kiderült, hogy szerény személyem részesült abban a kiváltságban, hogy első legyen. Rajtam kívül még volt pár szerencsés delikvens.

HIRDETÉS (x)

Direkt hamarabb mentünk ki a rutinpályára, hogy még legyen időnk a megmérettetés előtt tenni pár kört, és átvenni együtt a műszaki kérdéseket. Már mindenkinek tele volt mindene az egész várakozással, mert persze késett a vizsgabiztos… Azt a verebek csiripelték, hogy nagyon tudja ám az emberünk, hány vizsgázó megy le hajszálpontosan az ebédidő kezdetéig…

Végre, intett az oktatónk, a felénk sétáló úrra, hogy „Ő lesz az”… Na, azért ekkor már rendesen a torkomban volt a gyomrom. Pár szót beszélgettek az oktatónkkal, azután a nevemet hallottam. Sorstársaimnak arrébb kellett fáradniuk, hogy ne zavarják a vizsgát.

Nagyon meleg volt, a betont égette a nap. A pálya mellett pár fa nyújtott csak árnyékot. A Biztos úr, odatolatta a motort az oktatóval az egyik árnyékos fa alá. Ekkor még nem gondoltam rosszra egyáltalán…

Rögtön a lovak közé csaptunk, miután meggyőződött kérdezőm a személyi igazolványom érvényességéről, valamint szemrevételezte a vizsgalapomat. Elkezdtem darálni a motor elindulás előtti műszaki vizsgálatát. Mondtam-mondtam az okosságokat, de közben a középtámaszról le kellett lökni a motort. Eddig, ezerszer megcsináltam a középsztenderre állítást, valamint a visszarakást. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ezzel lesz a probléma!

Ahogyan megfogtam a kormányt, hogy lelökjem a támaszról a motort, elkezdett jobbra dőlni, ugyanis lejtős volt az a rész. Persze, miután már elért egy dőlési szöget, nem tudtam megtartani, és elborult a vas… A vizsgának pedig itt lett vége…

Leszidott a vizsgabiztos, hogy miért nem ültem a járműre, és löktem le úgy a sztenderről. Nos, ha úgy ülök fel a motorra, hogy középtámaszon van, akkor nem ér le a lábam, tehát esélytelen úgy végrehajtani a feladatot. Persze, mondtam, hogy lejtős volt az a rész, azért nem sikerült, és máskor egyáltalán nem volt ezzel gondom – minden szó hiábavaló volt…

Végeztem, mielőtt még el sem kezdtem a megmérettetést… Tudom, hogy hibás voltam, de a körülmények sem voltak a legjobbak.

A sors fintora, hogy miután az egyik srác végzett az összes vizsgafeladattal, és letette a motort – a lejtős résznél –, a vas szépen elkezdett előre gurulni, majd felborult. Senki sem volt olyan gyors, hogy időben megfoghatta volna… De, szerencsére nem lett baja a vasnak!

Nos, mondhatom, szörnyen keserű érzés volt visszavezetni a járgánnyal a motoros suliba. Már nem is volt kedvem utána hazamenni Ladányba, és úgy egyáltalán semmihez… A legközelebbi vizsgalehetőség két hét múlva volt esedékes. Természetesen, tipikusan „idegbeteg Edina-fejet” bírtam csak vágni még két napig…

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Szoktam mondani, hogy az elhatározás, a kitartás, meg mittomén mik visznek előre. Meg hogy bizonyos...
Bővebben...
Sokat agyaltam, megírjam-e ezt a bejegyzést. Tulajdonképpen semmi értelme, puszta nyivákolásnak hat. Gáz Szóval van ez...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!