Edina motorozni tanul

Csajok a pályán

A sors keze, hogy a következő rutinórán csak lányokkal voltam a terepen. Ez is bizonyítja, hogy szerencsére gyarapszik a női motorosok száma!

Ismét nagy igazságra jöttem rá önmagammal kapcsolatban. Hiába, minden vágyam a motoros jogsi megszerzése volt, mégsem stimmelt valami… A görcsös beidegződéseim és téves félelmeim miatt eddig csak túléltem az órákat, nem pedig megéltem. Mindig nagyon vártam, de amikor odakerültem, csak túl akartam lenni rajtuk.

Most, hogy már felismertem ezt a dolgot magamban, egészen másképp állok az egészhez. Senki sem tette kötelezővé, hogy folytassam a jogosítvány megszerzését. Én akartam! Tehát, vállaltam minden következményével együtt. Jó kis utazás ez legbelül is, hogy megtapasztaljam, meddig feszegethetem a korlátaimat. És persze, rendkívül jó fejlődési lehetőség.

HIRDETÉS (x)

A lelki fröccs után, irány a pálya! Megismerkedtem két hölgyeménnyel, Borókával és Melindával, akik szintén a motorozás örömeire vágynak. Persze úgy, hogy az Övék az irányítás!

Melinda még most jött először órára, így az alapokkal kezdték az oktatóval. Boróka már volt pár alkalommal, de szintén a nulláról indult, mint Én. Most ült fel először a Kawára, és ugyanolyan, „hú, ez mennyivel jobb, mint a 125-ös Honda” érzéssel rótta a próbaköröket. Lajos pedig adta a technikai tanácsokat…

Amikor újra felültem a Kawasakira, az egyes feladatot, és a gyorsítást-lassítást, váltást gyakoroltam. Most nem volt olyan sok időnk, mert későn kezdtük el a gyakorlást, és ugyebár a pálya sem tarthat nyitva örökké. Lassan elkezdtünk szedelőzködni, és visszaindulni Szentendrére.

A kertek alatt kellett visszavinnem a motort az iskolába Pomázról, mert a másik útszakaszon munkálatok folytak, és nagyon lassan haladt a sor. Ez volt a szerencsém!

A csendesebb kis kanyargós utcákon volt lehetőségem gyakorolni a váltásokat, a kanyarodást. Az még mindig hihetetlen számomra, hogy a forgalomban gondolkodás nélkül, ösztönből veszek be egy olyan kis ívű kanyart, mint a rutinpályán. Mondta is István, az oktató, akivel visszavittük a motort, hogy kiszámíthatatlan vagyok a forgalomban…

Mivel nincs autós jogsim, tehát nulla tapasztalatom van a forgalomban, ezért a koncentrációt is keményen meg kell tanulnom. A „kertek alatt”, Pomáz és Szentendre között emelkedős-lejtős, plusz még kanyarokkal tűzdelt útszakaszok vannak. Az emelkedőn jutott például eszembe, hogy azt sem tudom, lefelé hogyan érdemes menni, mármint vissza kell-e váltani, mennyire kell fékezni… Végül is, rájöttem menet közben, és nagyon élveztem a dolgot!

Imádom, amikor az út két oldalán a fák lombjai teljesen összehajolnak, és alagutat képezve ívelnek át az ember lányának a feje fölött. Na, és a tavaszi virágok illata… Hmm… Meglepetésemre, és legnagyobb örömömre, végre átmehettem egy ilyen kis útszakaszon úgy, hogy Én vezetem a motort. Persze, el is kalandoztam, aminek majdnem meglett a következménye, de szerencsére időben észhez tértem. Nagyon oda kell figyelnem vezetés közben – ezt tudom, hogy az agyamba kell vésnem!

Nyomtatás E-mail

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Kedvelj bennünket

Motoros filmadatbázis

Blogok

Mivel a jó idő csak nem lankad, így a holnapi napot is motorozással fogom tölteni,...
Bővebben...
Régi vágyam volt, hogy ismét kutya tulajdonos legyek. A héten teljesült a vágyam, kis tappancsok...
Bővebben...

Rólunk

"A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova"

A Csajokamotoron.hu magazin oldalain minden információt megtalálsz, ami a motoros nőket érdekli, amire szükségük lehet a motoros jogosítvány megszerzéséhez, vagy egy motoros túrához. 

Iratkozz fel a hírlevélre!