Budaházy Erika: az önbizalmamnak is jót tesz a gurulás
A motorokhoz való kötődésem már gyerekkoromban elkezdődött. Apukámnak volt Komárja, Rigája, Babettája és egy ETZ-je. A kismotorokat én sorban nyúztam, először az udvaron, később a Tisza árterületén.
Szüleim elmondása alapján volt olyan, hogy azt hitték, valahol láncfűrésszel vágják a fát, közben kiderült, hogy csak én motorozom, kemény 9 évesen. A Komár volt a kedvencem, azon tanultam meg szerelgetni, akkor jöttem rá, hogy a vasaknak lelke van, ugyanis ő előszeretettel csak nekem indult.
Amikor 11 voltam apukámba belement egy autó oldalról, elég súlyosan megsérült, akkor anyukám kérésére ment az összes motor a háztól. Az állatszeretetem hasonlóan erős volt, mint a motorok iránti vonzalmam, így gyorsan kerítettek is egy környékbeli lovardát, ahol el tudtam foglalni magam. Csendes évek következtek a motorozás terén, de ha megláttam egy motorost, akár lóhátról is, mindig megdobbant a szívem.
3 évvel ezelőtt találtunk egymásra a férjemmel. A sok közös vonásunk között ott volt a motorozás is, így nagyon gyorsan benzintyúkká minősített. Persze a nagy lábaimmal csak kín volt egy sportmotor hátsó ülésén feszíteni, így amint a munkám és időm megengedte, beiratkoztam egy motoros tanfolyamra. A télen megcsináltam az elméleti vizsgát, és amikor kitavaszodott, jártam a rutinpályára gyakorolni. Ott gyorsan túl is lettem az első borulásomon, álló helyzetben a nyolcas közben. Bajom nem lett, csak a lelkem sérült, de azt sem tartott sokáig kihevernem.
Erika profilja a CsamClub-ban
Közben a férjem rendületlenül kutatta a nekem megfelelő motort. Nem volt egyszerű, mert egy 4-500 köbcentis motort akartunk, de a legtöbb annyira alacsony volt, vagy egyszerűen kicsi, hogy nem akartam magamból viccet csinálni. Végül egy Honda CBX650-ben láttam meg a nagy Ő-t.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Mindig is szerettem a retrós dolgokat, Durcás (ez a neve) az 1988-as gyártási évével pedig már annak számít manapság. Nem találtam benne semmit, ami ellene szólt volna, ráadásul a festése tökéletesen passzolt a már meglévő bőrruhámhoz, szóval első látásra szerelem. Így megvolt az indokom, hogy minél hamarabb kézhez kapjam a jogosítványomat, de az Égiek nem így gondolták.
A rutinvizsgám előtti napon vágtam egy hátast a lépcsőnkről, másfél hónapra eltiltottak a motorozástól a lapockarepedésem miatt. Alig vártam, hogy végre levegyék a kötést, és túl legyek a várva várt rutinvizsgámon! Szerencsére sikerült, a forgalmi résztől pedig nem tartottam, hiszen több éve van már B-s jogosítványom.
A forgalomban rájöttem, hogy az autóvezetési rutinom itt nem sokat ér, és őszintén megvallva a forgalmi vizsgámon én magamat megbuktattam volna. Szerencsére a vizsgabiztos nem így gondolta. Hatalmas örömmel tértem haza, és még a mai napig a hatása alatt vagyok, hogy vezethetem végre a Durcásomat.
Azóta állandóan Vele járok, talán egy- két nap telt el, hogy nem ültem rajta. Amikor elindulok, mindig érzem, hogy megtaláltam az életemnek azt a részét, ami eddig nagyon hiányzott. Ráadásul az önbizalmamnak is jót tesz a gurulás, mindenhonnan elismerő pillantásokat kapok, amikor rájönnek, hogy az a pálcikaember a motoron egy csaj. A hab a tortára pedig, hogy azóta anyukám szíve is megenyhült, így a legtöbbet édesapámmal motorozom a TDM 850-es társaságában.
