fbpx

A zenélő űrhajó – Harley-Davidson Touring Ultra Limited 2014 teszt

harley davidson touring ultra limited 2014 1Az idei első tesztmotor egy HD Touring Ultra Limited lett. Ahogy mentem a szalon felé, még nem volt teljesen tiszta számomra melyik vas lesz, így gondoltam adnak majd egy formás kisebb csajos fazonú HD-t, aztán amikor rámutattak a szalonba, hogy azt viszed, hát no, be kell valljam megindult a vérkeringésem és rágyógyult a vigyor a fejemre.

Az árcédulán lévő összeget csak később tudatosítottam, ez nem ártott, mert van az a kölcsönvas, aminek az értékét meghallva önkéntelenül is összeszorítom a zabszemet a fenekemben, hiába a Casco rajta… Szóval jobb volt nem tudni az összeget, mert aktuális euro árfolyam és egyéb behozatali költségével együtt a közel 24 000 eurós ára akárhonnan is kerülgetjük, most épp kilenc és fél millió magyar pénzecske… és jobb volt ezt azután megtudni, hogy leadtam békességben a vasat.

Szóval kitolta nekem az egyik kedves srác a jószágot a szalon elé, fotózkodtam vele egy kanyart (több mint 70 lájkot ért eddig a dolog az FB-n), elmagyarázta az újdonságokat és egyedi nyalánkságokat. A vas nagy dimenzióira jellemző, hogy parkolásra elfordítva a kormányt épp kényelmes álló helyzetben rákönyökölni, tehát nem pici a szerkezet. Nem pici és legalább állatian nehéz. Ahogy a fiú magyarázta a műszerfalat meg a funkciógombokat és az extrákat, olyan érzésem támad, hogy egy űrsikló kidokkolása egyszerűbb lesz, mint ezzel elindulni…

A pöpec elforgatós villazáras, de csőkulcsos zár bebiggyesztve a mutatós meg digitális navis/médiás műszerfal alá, valahogy olyan amerikaias agyhalál számomra: itthon a csőkulcsot számítógéphez és biciklilánchoz használjuk. Szóval az én európai lapos csipes lemezkulcsra szocializálódott lelkemnek ehhez a csillogó csodához az olcsó biciklikulcs kissé képzavaros dolog, de hát minden hörli csőkulcsos, szóval ez van és kész. Ez valami olyan hagyomány, mint ahogy rázza is magát a legtöbb Hörli, és ügyesen még brandet is lehet rá építeni.

 

Külsőségek:

A guriga dimenziói óriásiak, formái elsőre engem leginkább egy pin-up gőzmozdonyra asszociáltatnak. Szép aranymetál-narancs krémfehérrel kombinálva, széles ívesen szögletes formákat meg mintha a hatvanas évek ihlették volna. Összességében kellemesen nagy és nagyon pedáns elegáns öregúr kisugárzása van, a gőzmozdony utánérzést meg a hangja és az erőforrás adja, ami lelkesen csühög benne.

Elöl a lábtartó előtti széles spoilerben régebben lehetett rámolni, most ott a vízhűtés figyel. A lábtartók jó helyen vannak, az utas nem akad semmibe és nincs útban se a lába. A jobb oldali kipufogó viszont megolvasztotta a nadrágomat, szóval erre figyelni kell, a sofőr lábához igen közel került a forró vas, és menet közben nyomja is fel rendesen a fűtést. Ilyen tavaszi hűvösben egész kellemes, de nyáron ez gatyarohasztó lehet, amikor a közel 1,7 literes erőforrás fűt be alád.

Az oldalsó csomagtartók ügyesen kifelé nyílnak a váz felől egy elegáns kis kilinccsel, és oldalt egy külön zárral zárható. Kényelmesen, kesztyűvel is használható a gyors ki-be hajigáláshoz. A hátsó csomagtartó óriási, két bukó is belefér lazán, viszont jobbra nyílik, ez egy kicsit szívfájdító ha balra szállsz le a motorról, és át kell zarándokolnod a másik oldalára, hogy kirámolj. Viszont ha azt nézed, hogy a doboz oldalra nyílik, pont a motor leborított, parkoló oldala felé. Talán van némi logika benne, hogy amit beraksz, nem rögtön kiperecel a vasból, hanem maga a doboz teteje tart ellen.

A hátsó csomagtartóban van szivargyújtó töltő is, tehát laptopot vagy akármit is tölthetsz ott útközben, tetszett az a csatlakozás ott, biztosan más kütyüfanok is értékelik. Van ott még egy szerszámkészlet is, meg egy mappatartó is, full komfortos a dolog, és belülről a csomagtartók kárpitosak, nem csak a pucér műanyag figyel.

Az ülés betegesen kényelmes, az üléspozíció nagyon klassz. A lábtartást szokni kell, a váltó bokaváltós, lefelé tapos, felfelé tapos rendszerrel. Ez viszont variálható, most épp így volt beállítva. Jó nagy hely van a váltós oldalon is a lábtartásra, kb. 5 centit mozoghat előre-hátra a lábfeje az embernek, ami baromi kényelmes hosszú távon, városban viszont szokni kell, hogy tenni-venni kell a bal lábbal. De hát ezt alapvetően nem is városi tekergésre tervezték.

Végül úgy döntöttem, hogy zenélő űrhajó kategóriába sorolom a vasat, ugyanis kényszeres rádióbekapcsoló a szerkezet, és állandóan nyomja a zenét, folyamatosan le kell nyomni a mute gombot a torkán, hogy ne bulizzon. Azért megvan az érzés, amikor elinduláskor a nagy brutális monstrumból rádión hagyva, kiemelt basszusokkal felvisít a “come-on barbi girl…” és persze nő ül a nyeregben… Sose fogom tudni ezt kimagyarázni az utókornak…

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán, diplomamunkámat "A Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök" címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 vote
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x