A motorkerékpár születése
A korai, belső égésű motorral hajtott kétkerekűek megnevezésére a „motorkerékpár” szót először az indianai (Egyesült Államok) születésű, Edward Joel Pennington (1858-1911) használta, így az új járműfajta elnevezését az ő érdemei közé sorolják. Pennington először 1893-ban használta ezt a szót, mellyel saját járművét illette.
Sok egyéb korszakalkotó találmánya mellett ő volt az első, aki feltalálta a belsőégésű motorral hajtott motorkerékpárt, melyet először 1895-ben mutatott be Milwaukee-ban. Pennington nevéhez fűződik többek között a járműveknél alkalmazott gyújtásrendszerek, a levegővel töltött gumiabroncs és a léghajó feltalálása is.
Korának ismert személyisége volt, mely népszerűséget a nagyszerű és eltúlzott elképzeléseinek köszönhette. A munkásságát figyelemmel követők nagy érdeklődéssel várták, mely terveit valósítja majd meg. Jó érzéke volt ahhoz, hogy megfelelő anyagi hátteret biztosítson kockázatos vállalkozásaihoz, melyek sok esetben kudarcba fulladtak még azelőtt, hogy megvalósulhattak volna. Néhányan csalással is megvádolták, de soha nem került börtönbe ezek miatt.
Miután motorkerékpárokkal kapcsolatos terveinek megvalósítása sikertelennek bizonyult, E.J. Pennington az autóiparban próbált érvényesülni, de befektetései soha nem térültek meg. Az akkoriban készült eredeti terveit az angliai Hampshire területén található Beaulieu-ban őrzi a Nemzeti Motor Múzeum. A sorozatos meghiúsult próbálkozások után ideje nagy részét annak szentelte, hogy pénzt próbáljon kicsikarni a levédett szabadalmait jogtalanul felhasználóktól.
E.J. Penningtont sokan a mai napig a Harley-Davidson-t alapítók legfőbb inspirálójának tartják.
