fbpx

A CsaM színeiben indultam Kunmadarason

Honda Motoros Majális Kunmadaras Jakus HeniÉvek óta kijárok Kunmadarasra és mindig is érdekelt, hogy milyen lehet versenyezni. Eddig úgy voltam vele, hogy úgy sincs esélyem, meg biztos kinevetnek, hogy ez mit keres itt, de tavaly fordult a kocka.

Augusztusban rámentem a pályára a nyílt nap alkalmával és megfertőzött, mint egy vírus. Akkor már úgy hagytam el a rendezvényt, hogy május 1-én versenyezni akarok.

 

Elég sok tenni való volt a télen, mert a megfelelő ruházat elengedhetetlen. Sajnos nekem protektor nélküli nadrágom volt, és ez volt a hiányzó láncszem. Nekiálltam nadrágot nézegetni. Reménytelennek tűnt a helyzet – most honnan kaparjak össze egy jó nadrágra akármennyi pénzt.

Végül a sok böngészésnek meglett az eredménye és felvettem a kapcsolatot a Debreceni Suzuki kereskedéssel, akikkel elkezdtünk levelezni ruha ügyben. Elmeséltem nekik, hogy mik a terveim, és hogy mire lenne szükségem. A tulajdonos volt olyan nagylelkű és megszponzorált egy ruhával. Így már minden adott volt, hogy rajthoz álljak.

Kell egy jó műszaki állapotban lévő motor, megfelelő protektoros ruházat, csizma, kesztyű, sisak némi pénz a nevezéshez és persze egy kis benzin, és had szóljon a rock and roll! Kb. 7000 Ft-ért tankoltam. Ebben benne van az útiköltségn és amit a verseny alatt elhasználtam és még félig a tankom.

A nevezési díj 5000 Ft volt, mert élsportba tartozik a Moditwin, de van közönség kategória is és akkor nem kell versenybe szállni a profikkal, és már 3000-ért lehet nevezni. Aki úgy érzi, hogy nem lámpalázas, sok ember előtt és el tud indulni, annak ajánlom, hogy próbálja ki, mert felejthetetlen élményt nyújt.

Én direkt nem a közönség kategóriában indultam. Igaz, hogy a ModiTwinben (azaz módosított 2 henger) engedélyezett a módosítás, mint pl.: nitro, turbó, elektronika, lehúzató és hosszított lengővilla, és az én motoromon a dobokon kívül semmi sincs módosítva. Szerintem aki csak egy kicsit is bevállalós, az simán talál egy kategóriát magának és ki kell próbálni! Megéri.

Végre eljött újra a május elseje, amire egész télen vártam. A megszokottól mégis eltért az idei szezonnyitó őrület, mert idén versenyzői szemmel kísértem végig a rendezvényt. Elég korán indult a nap, hogy időben odaérjek és a nevezési és gépátvételi procedúrát megejtve, egy pici pihenő után végre rámehessek a kunmadarasi versenypályára.

Idén először indultam, mint versenyző, de mint tapasztalt néző az első szabad edzés után kicsit megtréfáltam magam. Mivel az időt és egyéb adatokat tartalmazó cetli csak a tavalyi nyílt napon volt a kezemben, tapasztalat hiányában megörültem az időnek, amit futottam, de rá kellett jöjjek, hogy az nem én voltam. Sebaj – mondtam – most már akkor van min javítani!

Újabb pihi és a barátok begyűjtése következett, majd kerestünk egy szabad helyet, ahol letelepedtünk. Nem is olyan könnyű ez a versenyzői élet, legalábbis nekem nem volt az. Lehet hogy csak nő létemre aggódtam túl a dolgot, de egész nap a rajton agyaltam, hogy hogy lehetnék jobb.

Bizony hiába voltak a jobbnál jobb programok, csak keveset láttam belőle, de mindenért kárpótolt a versenyzés öröme. A kvalifikációk közt azért volt egy kis idő szétnézni. Lóerő mérés, gokartozás, sétarepülés és még sok sok program és látnivaló fogadta a nézőket.

A jet cart is sikerült elcsípni, ami azért elég látványos volt annak ellenére, hogy nem sikerült a legjobban a futam.

A kvalifikációk kategóriánként történtek, ami azt eredményezte, hogy meg kellett várni míg az adott kategóriák lemennek és behívják a következőt. Az idő tökéletes volt arra, hogy új embereket ismerjek meg. Így ismerkedtem meg Fruzsival, aki street 600-ban indult. Nagyon aranyos és kedves szőke lány, aki azért nem kíméli az R6-ost.

Matusik Andit is láttam, de ő most nem indult. Volt még egy lány, Sári Kati, Papp Laci tanítványa, de vele nem beszélgettem. Azt hiszem Road and Ride kategóriába indult. Más csajt nem láttam.

Eljött az elődöntők ideje, amire a vesztesek nyugalmával érkeztem, bár biztattak, hogy még bármi is lehet. Az érzésem beigazolódott és sajnos nekem itt véget ért a verseny. Nem voltam se csalódott, se szomorú, mert annál nagyobb élmény nincs, mikor Hadnagy Józsi kiabálja a nevem és visszafele lelkesen integetnek a nézők, még akkor is, ha nem mentem olyan jól.

Az eredményeket itt tudod megnézni!

Jó érzés, mikor a profi versenyzők is gratulálnak és tényleg egy igazi nagy családban érzi magát az ember.

Egy szó mint száz, pirosra sülve, fáradtan és fejfájással, de annál boldogabban indultam haza és ígéretet téve a pályának, hogy júniusban újra megpróbálom. Kunmadár forever!!!

 

Még majd’ hatszáz kép a Honda Motoros Majálisról a galériában.

 

honda motoros majalis kunmadaras 2013 majus 1 jakus heni 02honda motoros majalis kunmadaras 2013 majus 1 jakus heni 08honda motoros majalis kunmadaras 2013 majus 1 jakus heni 73honda motoros majalis kunmadaras 2013 majus 1 jakus heni 81honda motoros majalis kunmadaras 2013 majus 1 jakus heni 85

Ajánlom másoknak is

Cseréld a bukósisakodat sapkára!

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán, diplomamunkámat "A Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök" címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 votes
A cikk értékelése

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x