A bal kéz a bugi, a jobb kéz a rock – Lakeside Weekend Huszonegyedszer
Bár a kemping boltja évek óta zárva tart, akinek gyomra bírta a reggelit, vagy csak életmentő kávéra, és az éjszaka elveszített folyadék utánpótlására vágyott, fél tucat, különböző stílusú és kategóriájú büféből válogathatott. Múlt évhez viszonyítva az amúgy is megfizethető árak jócskán szelídültek, a sör pedig nem jó sátormelegen, így okafogyottá vált a nyaralóövezet hömpölygő tömegén átvergődve eljutni a település egyik boltjáig.
A bejárathoz legközelebb eső kockás abroszos „Hivatal” épp megfelelő hely az érkezők szemrevételezésére, egy laza rozé hosszúlépés társaságában. Innen végigmozizva láthatóan gyűltek a motorosok choppertől a túrán át a cafe racerig, szétszóródva a kemping egész területén.
Ártatlan arcú leánykákon virítottak hatalmas telehátas fecskék, így nem meglepő, hogy a tetoválások négyzetméter aránya meghaladta egy Tattoo Convention-ét. Üdítő látni, hogy a média sugallatával ellentétben nem csupán anorexiásék élhetnek teljes életet, hanem a kerekded formáknak is van létjogosultsága, sőt, a Ticci cuccok zöme, igazából a nőies nőkön mutat jól.
Pénteken fellépett a Naked Truckers, a B’15 FEAT. Nitus; Sonny, ezúttal az Elvises csapatával, és Rhythm Sophie német zenekarával. Az este során egy győri rock and roll tánckarral lett teljes a show élmény.
Rhythm Sophie az, akinek hangja lúdbőrözésre ingerel. Laza a csaj és nagyon jó. June Carter. Az ország rockabilly élete sokat veszített Németországba költözésével. Koncertjük méltó zárása volt a pénteki napnak.
Évről-évre történő bájos érdeklődésünkre, miszerint a klasszikus rockabilly mellé befér-e egy kis psychobilly, határozott nem volt a válasz. Aztán idén úgy alakult, hogy a B’15 már nyomott egy kis Gorillát, akik a hazai psycho alapzenekarának tekinthetők.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Szombat este itt is a fénypont. Nyughatatlanék még szellős nézőtér előtt kezdenek, ám hamar megtelik a placc. Jól nyomják. Őket követi a Pedrofon, majd a hétvége házigazda zenekara a Prison Band következik. Cactusék sem hagyják ki a Rocker-t legnagyobb örömünkre, bár a Depeche Mode és a Ricky Martin feldolgozásnak nagyobb sikere van a tömegnél. Persze a saját nótákat sem kell hiányolni. Próbáltam helyezkedni, de csak egy tapasztalattal lettem gazdagabb, miszerint hangfal mellett nem rögzítünk videót. Nekem újabb lecke, nektek pedig nem lett Prison Band-féle Rocker felvételetek.
Utolsó fellépőként Chilli and the Baracudas lép színpadra már az éjszakába nyúlóan. Őket még 2006-ban Szombathelyen hallottuk. Kissé spanyolos beütésű a zene, de hát erről árulkodik a névválasztás is. Úgy tűnik a rockabilly nem a kosaras csajok sportja. Sem Sophie, sem Chili, sem Nitus, sem az itt nem fellépő Krista Kat nem tartozik a colos csajok közé, ám hangjuk okán nem tudsz nem odafigyelni rájuk.
Az egész napos laza relaxálásnak köszönhetően az utolsó koncert után sem voltunk még álmosak, ezért – élve a gyanúperrel, hogy valahol csak belefutunk egy derék jammelésbe – körjáratba kezdtünk. És igen! A sátrak között csattogott a bőgő és éppen „Rockin’ RockCats Laca” hangja szólt az ütemes taps mellett.
A Black Jack Rockabilly Clubot elnézve némileg motorostalálkozón érezhettük magunkat, és a női motorosokat is többen képviselték Simsontól induló gépegységekkel. De volt TS MZ, Pannónia, HD, Suzuki XS, a teljesség igénye nélkül. Autók közül a korábbi években járgányaikról már megismert Alsó-Ausztriai csapat hozta a csemegék zömét. Studebaker Pick Up, Thunderbird, Mustang, Pontiac Trans Am, és sorolhatnánk még, de magyar oldalról is egyre több szép régi, még nem anyagspórolós gépet láthattunk. Chryslereket, Cadillaceket, Chevyket.
Hogy a hiperaktívak is elfoglalják magukat, egész hétvégén lehetett mozogni a Kinizsi TTK játékszigetének köszönhetően, akik Trabantot váltottak. A korábbi zöld-kék helyett, most egy rat géppel nyomultak, közhírré téve szkander, strandröplabda, sárcsolya, darts, csocsó és a többi lehetőséget.
A 34 foknak köszönhetően a tó vize is melegedett, így már nem csak a fókák számára volt élvezhető, szóval teljessé vált a repertoár. A nép szórakoztatására a sörivó verseny sem maradt el, csakúgy, mint a vízi táncverseny, és persze este most sem lehetett megközelíteni a vizesblokkot a hajlakk felhőn keresztül.
Vasárnap sokan hazaindultak, mi szerencsések még maradtunk, hogy aztán a parton dróti- fecskék módjára bámuljuk a lebukó nap előtt manőverező léggömböt, miközben hátunk mögött zsonglőrködve készültek a koktélok, és egymást ugratva cserélődtek a zenészek a vízparti, emberközeli szimbolikus színpadon.
Jó vót? Jó vót! Jövőre ugyanitt!
