1 hét, 2 motor, 6 ország, 2300 km
Az emberem gentleman volt, nem verte meg, helyette inkább kihívta a rendőrséget, akikkel eldiskurált pár percig, majd megkértek, hogy menjünk be velük az örsre. Rendőri felvezetéssel eddig még csak felvonuláson motoroztam, hát most Sopronban is… Papírokat elintéztük, és indultunk tovább, de ekkor leszakadt az ég. Dörgés, villámlás, vihar: esőruha fel, és indulás Bécsújhely! Akkora vihar volt, hogy észre sem vettük, mikor léptük át a határt, csak mentünk, és fohászkodtunk, hogy odaérjünk. Az esuha a nagyjától megvédett, az átázott kesztyűmet pedig a markolatfűtés tartotta melegen.
Este 11-re értünk oda, mint két ázott veréb, városnézés off, vacsora off, csak a recepciós fiú kedvessége mentett meg minket, aki rendelt nekünk egy pizzát.
És én még azt hittem, hogy eseménymentes lesz az első nap!
Szállás: Orange Ways hotel, Wiener Neustadt, tipikus átutazó-motel, tiszta, egyszerű, és ami a legfontosabb: van forró zuhany.
Útvonal: Semmi érdekes, 2-es út, Somfalvánál át, 53-as út Ausztriában… ha nem téved el az ember.
2. nap: Bécsújhely-Český Krumlov, 270 km
Bőséges reggeli a tranzithotelben. Kicsekkolás. Eső. Állítólag másfél óra múlva eláll, addig a bisztróban ücsörgünk. Másfél óra múlva valóban eláll, elindulunk, megint esik. Újratervezés: ilyen időben kihagyjuk a szerpentint, a rövidebb úton megyünk Český Krumlov felé. Az eső csepeg, szemerkél, szakad, mikor hogy.
Egy autópálya-szerű úton haladunk, amikor hirtelen felém repül valami… eltelik egy pár másodperc, mire leesik, hogy nemtávirat telefonja az, ami a GPS-t helyettesíti. Az úton nem nagyon lehet félreállni, egy lehajtónál, a csíkokkal jelölt kis háromszögbe teszem le a motort, a kulcsot benne hagyom, hogy világítson, indexeljen, látsszon.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Szakadó esőben teljes menetfelszerelésben, bukósisakban szaladok vissza a telefonért, és közben reménykedem, hogy a.) senki nem üt el, b.) senki nem megy át a telefonon és c.) a motorom is épségben ott lesz még, amikor visszaérek. Győzelem: a telefon épségben átvészelte, kutya baja – de innentől fogva szigetelőszalaggal rögzíti a gazdája minden induláskor, hogy még egyszer meg ne léphessen.
Tankolás közben körbenézek: itt minden oldalon hegyek vannak.
„Nem úgy volt, hogy kihagyjuk a szerpentint?” „De… viszont ez egy ilyen hegyes ország.” hangzik az életbölcsesség. Ehhez képest továbbra is egyenesen megyünk két hegy között.
