Írta: Hermione, Fotó: Hermione, Bae | 2008 augusztus 21

Tartalomjegyzék
Kunmadaras egy csaj szemével
Második oldal

Eric Teboul a tavaly Hockenheimben felállított világrekordját (5.56 sec / 473 km/h) döntötte meg itt Magyarországon a rakétamotorral, így új kétkerekű világrekordot állított fel, a rakétaautó (Bob Feeler) eredménye pedig 5.52 sec / 351.56 km/h, végsebességmérője 590 km/h-t mutatott! Elképesztő az az élmény amit ez a két extra gép nyújtott, szavakkal le sem lehet írni. Az a hang és az a látvány... egyszerűen hihetetlen. Most is libabőrös leszek ha rá gondolok.

Az extrém élményből feleszmélve arra a döntésre jutottam, hogy keresek valami kaját magamnak. Félúton a büfé felé elkezdett szakadni az eső. Hihetetlen, mintha dézsából öntötték volna. Az első sátor alá beálltam és reménykedtem, hogy nem tart sokáig és még nem kell haza menni. Jó 10-15 perces zuhé után kezdett tisztulni az ég, így hát folytattam az utam a büfé felé.

Egy tuti szendvics elfogyasztása után néztem a pályát, ahogy a szorgos segédek seprűvel és partvissal próbálták szétoszlatni a két pálya közepén kialakult tócsákat. Az ország legjobb műsorvezetője, Hadnagy Józsi közölte a néppel, hogy senki ne menjen sehova, mert fél óra múlva Folyt. Köv. Úgy is lett. A szél és a néha előbukkanó nap is segített a pálya felszárításában és megkezdődtek a középdöntők. Izgalmas volt. Voltak örömök és drámák. Elég sok motor monda fel a szolgálatot így a szezon végére, közte sajnos a Szandié is, így most nem küzdhetett az első helyért a döntőben. Az egyik motor még ki is gyulladt. Na akkor szakadt le az ég másodszor is.

Továbbra sem adtam fel és kitartóan vártam az eső végén a Suzuki sátor alatt. Itt már nagyon hiányoltam a reggel otthon felejtett esőruhát. Az eső ismét elállt, kisütött a nap és kezdett regenerálódni a pálya is és a nézőközönség is. Időközben megtaláltuk egymást egy ismeretlen ismerőssel a fórumról. Innentől kissé háttérbe szorult a verseny, mert azon voltunk, hogy megtudjunk egy s mást egymásról.

Jókat beszélgettünk és nevetgéltünk, közben úgy eltelt az idő, hogy már azt vettük észre, hogy kezd sötétedni és ismét színre lép a rakéta autó. Egy újabb „sokk” után vártuk az éjszakai showt. Elkezdődött a streetfighter show tűzijátékkal, egykerékkel és mindenféle más nyalánksággal. Hihetetlen milyen ügyesek ezek a srácok. A látvány, a hangulat, és az egész annyira jó volt, hogy csak azt tudom ajánlani mindenkinek, hogy jövőre feltétlen menjen el, mert látni kell!

Kb. 10 körül lett vége a shownak. Hú..., indulni kell haza. Nem túl jó sötétben motorozni, a sötétben igencsak aktívnak tűnő állatkák miatt. Erre való tekintettel búcsút vettünk egymástól újonnan szerzett barátnőmmel „Csak óvatosan, ne rontsd a statisztikát!” címszóval. Összeszedelőzködtem és újabb két puszi után elindultam haza.

Kicsit hideg volt, kicsit sötét volt, de nem bántam, mert még mindig a hatása alatt voltam ennek a nagyszerű rendezvénynek. Végszónak csak annyit „Kunmadár hazavár!”