Írta: Dóri1 | 2009 november 13

Tartalomjegyzék
Szerelem első látásra: Honda SW-T400 C-ABS
Második oldal

Gyakorlott maxi-robogósként rutinfeladatnak tűnt a Honda legújabb robogójának tesztelése. A magyar piacon fellelhető vetélytársakat korábban már mind kipróbáltam, de egyik sem késztetett arra, hogy ne ácsingózzak mégiscsak egy „igazi” motorért.

Ezen álláspontom most gyökeresen megváltozott. 2005-ben mutatkozott be a Silver Wing egyhengeres 400-as modellje, ami sem formában sem tudásban nem tűnt ki a többi maxi-robogó közül. Ennek köszönhetően a sikere is elég enyhe volt. A japánok, ezt nem hagyhatták szó nélkül és alapos átformálásra ítélték a Silver Winget, melyből 2009-ben megszületett a Honda legújabb csodája, a kéthengeres SW-T400-as, azaz a Silver Wing Twin.

Csinos, formás, elegáns, vonzza az ember tekintetét. Amikor először megláttam kicsit megijedtem a termetétől, de amint birtokba vettem, beindítottam és meghallottam a motor erőteljes zúgását elszállt minden félelmem.

Az SW-T400-as különlegessége többek között a kategóriájában egyedülálló négyütemű, soros kéthengeres motor, melyből 39 LE és 38 Nm nyomaték tör elő. Két felülfekvő vezérműtengellyel, hengerenként négy szeleppel dolgozik. Gyönyörű, erőteljes motorhangjánál már csak a piros lámpáknál induló repülőstartokat élveztem jobban. Remekül, erőlködés nélkül gyorsul és tartja is a sebességet, autópályán 130km/órás tempónál még nyugodtan húzhattam volna, mert még bőven volt benne szufla.

Az 1600 mm hosszú tengelytávnak és az alacsonyan lévő súlypontnak köszönhetően a tekintélyesnek mondható 250 kg-os testtömeget remekül sikerült „eltűntetni”, egyáltalán nem lehet érezni a motor súlyát. Olyannyira nem, hogy az első két napban folyamatosan néztem a visszapillantó tükröt, hogy megvan-e még az utasom. Aztán megszoktam ezt az észrevétlenséget.

Még több kép a galériában!Stabil, kiváló az úttartása, kanyarokban való döntögetésnél már szinte magától visszaállt egyenesbe. Volt alkalmam tesztelni nagyon lassú menetben is egy motoros felvonuláson, folyamatos kb. 2 km/órás sebességgel, utassal a fedélzeten. Soha még ilyen biztonságban nem éreztem magamat, egy pillanatra sem inogtam meg a motorral, stabilan, nyílegyenesen döcögtünk végig a szűk és zsúfolt utcákon. Mindezt a saját motorommal már nem tudtam volna végig csinálni borulás nélkül.

A puha futómű beállításnak és a remek rugózásnak köszönhetően a városi apróbb úthibákat észre sem lehetett venni és a rázósabb útszakaszokon is jól vizsgázott – azért azt hozzá kell tennem, hogy ezt mégsem a magyar utakra tervezték. A féket sokkal kevesebbet kellett használnom a szokásosnál, mert a motorfék határozottan lelassította a járművet. Ettől függetlenül mind az első, mind a hátsó tárcsafék hatásosnak bizonyult, vészfékezésnél pedig az ABS is remekelt.