Írta: NaNa | 2008 június 09

Tartalomjegyzék
Édes nemes: Yamaha FZ6-N és FZ6 Fazer S HG teszt
Második oldal
Harmadik oldal

Mint a szakértők a borokat – a legszárazabbtól az édes ízűek irányába – úgy kóstoltam sorba a két FZ6-ot. Kezdésnek egy rövidebb, 80 km körüli szakasz, majd némi pályázás a 78 lóerős FZ6-S-sel, majd jöhetett egy hosszú, hétvégi, 500 kilométer körüli kaland a 98 lóerős FZ6-S HG Fazer nyergében.

János – nevezzük egyszerűen csak így – szemében láttam a bizonytalanságot, mikor a Yamaha tesztnapra indulva beállítottam a motorért. Bár nem tartom magam nagy májernek, azért volt már dolgom néhány nehézbombázóval. Igaz, nem én vagyok az a tesztelő, akiről sorozatban készülnek az egykerekezős vagy a szikrázó térdkoptatós képek, azt hiszem alkalmas vagyok arra, hogy hétköznapi felhasználó módjára közeledjek egy hétköznapi közlekedésre szánt kétkerekűhöz. Ettől függetlenül megértettem aggodalmát, tudtam, hogy nem ismer, így segítettem a választásban: legyen valami könnyen kezelhető, csajoknak szánt, utcai motor.

Ezután már nem is volt kérdés, hogy a 600 köbcentis FZ6-N lesz az, a sorozat csupasz (naked) változata, amivel részt vehetek a vezetéstechnikai tréningen és az egész napos pályázáson. A 78 lóerő épp néggyel több, mint amit a saját motorom tud, tehát igazán nem volt okom az aggodalomra. Igaz az enyém 6000-, míg ez 11000-es fordulaton adja le ezt a teljesítményt. Esetleg, ha már az összehasonlításnál tartok, a súlykülönbség mutat jelentős különbséget, hiszen az FZ6-N 180 kilogrammjához képest a Sakál 66-tal nehezebb.

A motor külsőre is nagyon tetszett. Az ülés alá felhozott kipufogónak köszönhetően jól látszik a motor mindkét oldala. A váz vonala, a tank oldalának kidudorodása és a meredek villaszög együtt egy támadásra készülő fenevad megfeszített izmait idézi fel. Az üléspozíciót kifejezetten kényelmes, városi motorozáshoz alakították ki, 79,5 cm-es ülésmagassága pedig a keskeny kiképzésnek köszönhetően alacsonyabb sofőrök számára is könnyen bevállalható.

Bemelegítésként kipróbálhattam, hogy viselkedik ez a karcsú naked az M0 autóút dugójában – természetesen könnyedén elfértem az álló kamionsorok között, rugalmasan lassítottam az elöl dupla tárcsás, kétdugattyús, hátul szimpla, egydugattyús Nissin fékekkel, és könnyedén gyorsítottam az R6-ból már ismert, soros négyhengeres, folyadékhűtéses blokknak köszönhetően, amikor a hely engedte. A csomagolást megkönnyítette az extraként felszerelt hátsó doboz, ami ilyen közlekedési helyzetben szerencsére nem a motor oldalát szélesítette.

Már itt feltűnt, hogy a kuplungkar beállítása nem az én kézméretemhez lett igazítva. Egyes fokozatban olyan magasan fogott, hogy mire az 5-ös úthoz értem, a sok váltogatás miatt már görcsben állt a tenyerem. De aztán jöhetett, ami a csövön kifér! Az országúti körülmények szintén jól fekszenek ennek a modellnek. A váltó könnyen, halkan kapcsol, a kis, aszimmetrikus fejidom, ami szintén extra, a szelet tökéletesen elterelte.