Írta: Csömör Hermina | 2006 július 16

Tartalomjegyzék
Döntéshelyzetben
második oldal

Odakint várt a ménes. Melyiket szeretnéd először kipróbálni? Hornet. Egyértelmű. A kisCéBéeF nagytesója.

Megsimizgettem az óriást, rögtön szimpik voltunk egymásnak. Fülzúgás, szívdobogás. Beröffentés és hangjától elolvadás. Kellemesen duruzsolós, gázra finoman robbanékony. Ráülés, vérembizsergés, kellemesen elhelyezkedődzés, kormány-kezembesimulás, talpleéréskényelmesen... Tankpúposítás-dorombolás moci részéről. Tükör rögtön helyén, hozzá se kellett nyúlni még pöccintésnyire se. Az előző tesztelő se lehetett magasabb nálam.

 

A lámpánál Lacikoma megcsodálta kényelmesen leérő lábamat, mintha lett volna némi jelzés értékű a „dejóhosszúalábad” témában, de nem jutott el az agyamig. Különösebben se az érdekelt ki mit nézeget, az összes idegszálam a mociban végződött.

 

Fura volt az erőhatás. Hatalmas. Nagyon érzékeny gáz, minden pici mozdulatra reagált. Élvezetesen. Annyira, hogy szinte még a szívdobogásod is érzi a motor. Váltó finom, könnyű járású, könnyen megérezhető. Pikpakk felpakoltad oda, ahová kellett, és mindenütt izgalmas tartalékok. Kellemes motorfék visszaváltásnál. Meg kellett szokni a finomságát és érzékenységét. Izgalmasan érzékeny, mint egy jó szerető.

Városban bénázgattam a váltásokkal, szokni kellett az energiát, kicsit szoknom kellett az indexet is (néha kint felejtettem), de pár kilométer után már az ilyen rutin dolgok működtek. Kiértünk Szentendréről, a városi emelkedőket észre se vettük. Kiértünk a Visegrád felé vezető hegyi utakra, a kanyarokat óvatosan ízlelgettem, még szoknunk kellett egymás súlypontját.

Az egyenesben kihúzattuk, megéreztem, ahogy a levegő a bukónak és a mellkasomnak torlódik, az agyamat elöntötte a jóleső, motorozom érzés. Combom között egy kellemesen energiadús kezes vas domborodott, kezem alatt pedig szelíd vadlovak vágtattak, körülöttem suhant a táj és az út közepén a szaggatott vonal lassan elkenődött az egyenesben.

Megálltunk, Laci okított: húzzad bátran a kanyarban és döntsél! Van erő a motorban, lehetsz bátrabb! Bólogattam, szólni se bírtam, annyira elteltem a motorral. Menjünkmenjünktovábbmégmégmég!!! Hívtak az utak, a motornak is mehetnéke volt, a nap sütött és a levegő erdő illatú volt. Mentünk. Kanyargós Pilisféle utak, frissen lemosva esővel, felszáradva. Balzsamos erdőszag, néhány elkésve virágzó fa, út szélén virító bodzás és szembeguruló, bólogatással, kézjellel üdvözlő hasonszőrű kétkerékmániások. Paradicsom.

Ideális kanyarok, lassan elkezdtem érezni a motort, mertem vele döntögetni, elkezdtem érezni az íveket, figyeltem az előttem haladó nagyvas járását. Lovasa rutinosan kergette, szépen váltogatott fel és le, öröm volt nézni, ahogy együtt dolgoznak. Felértünk a Visegrádi kereszteződéshez, utána már jöttek a vízátfolyások. Élvezettel hajtottam bele finoman a vízbe. Szépen, mértani pontossággal fröccsentek a vízcseppek szerteszét a motorok kereke alatt, a napfény átsütött a felcsapó üveg-vízszárnyakon. A Honda szárnyak…