Olasz túra kezdőknek

Írta: Batka | 2008 május 23

• Előző
• 1 of 5
• Következő

Két éve, 2006 nyarán belevágtunk életünk első túrájába.

Páromnak és nekem is ez volt az első távolabbi motoros utunk, és mivel nyelvtudásunk angol-spanyol és német gagyogásból áll, ezért nem reszkíroztuk meg a helyi szállásfoglalást, inkább egy utazási iroda segítségét vettük igénybe. Így sem volt drágább, mint neten lefoglalni. Próbáltunk mindent megtervezni, beszereztünk térképeket, szerszámokat, egyebeket, majd egy csípős hajnalon nekivágtunk.

1. nap - 743 km

Budapestről indult a menet, a célállomás pedig az olaszországi Velence volt aznapra. Az idő tisztának indult, de sajnos Nagykanizsától a fejünkre szakadt az ég. A határt Rédicsnél szerettük volna átlépni, de benéztünk egy kanyart és így - talán szerencsénkre - a zsákutca vége egy noname határátkelőhöz vezetett, ahol várakozás nélkül mehettünk tovább. Azért persze a túloldalon is benéztük azt a kanyart és megnéztük a Rédicsi határátkelőt, csak már a Szlovén oldalról.

Utána már azért összeszedtük magunkat és elindultunk Ljubljana felé. Az út negyedénél, mikor már a bugyimból is csavarni lehetett a vizet, úgy döntöttünk, hogy ideje felvenni az esőruhát, mert ez ugyan nem fog elállni. (Bár a határ előtt reménykedve jegyeztem meg: "Két országon keresztül csak nem esik!") Kisebb tekergőzés után sikerült rátalálnunk az autópálya kezdetére és onnantól kezdve egyenes utunk volt az olasz határig. Természetesen végig zuhogó esőben - tiszta élvezet. De a táj még így is magáért beszélt, meg is egyeztünk, hogy egyszer még visszamegyünk.

Még több kép a galériában!A határt Triesztnél léptük át. (Végre elállt az eső!) Ott nem is kellett sokat várni, sor inkább az első kapuknál volt, de végül - némi olasz segítséggel - azon is átvergődtünk. (A jegyes-kapus rendszer még új volt számunkra) Késő délutánra értük el Mestre-t, ahol a szállásunk volt.

Viccesen nézhettem ki, mikor a napsütésben besétáltam a hotel recepcióhoz vizes, háromszor nagyobb esőruhában. Lepakoltunk és száraz ruhában sétálni indultunk. Majd, hogy szép keretet kapjon a napunk, visszafelé sétálva újra ronggyá áztunk. Gondolhatták is a szállodában: "Ezek is csak akkor túráznak, ha jól esik."

2. nap – Velence

Ezt a napot Velencére szántuk. Hála az égnek, olyan napsütésben volt részünk, hogy leégett a vállam. Útitársunkul egy Olaszországról szóló részletes könyvecskét választottunk, így egész napos túránkon abból olvasgattuk a látványokhoz tartozó információkat. Délben kipróbáltunk egy olasz éttermet, de nem tűnt túl jó választásnak, így vacsorára maradtunk a jól bevált Kebab mellett.