Írta: Bujdosó Janó, MOTaMOT, fotó: Felvidéki Farkasok | 2008 szeptember 15

Sátoraljaújhely magyar oldali határátkelőjén 180 motor gyűlt össze. Délután háromkor alakzatba álltak, és a Felvidéki Farkasok felvezetésével és zárásának segítségével átmotoroztak Felvidékre, Perbenyikbe.

2008. szeptember 6-án, szombaton azzal a céllal indultak a motorosok a szomszédos országba, hogy a magyar nyelv megőrzése érdekében, anyagi segítséget nyújtsanak a helyi lelkésznőnek, aki négy éve próbál felállítani egy gyermekotthont Böjte Csaba dévai otthonához hasonlóan. Eddig sajnos semmilyen segítséget nem kapott. Ez a maroknyi ember, közel 600 000 Ft-ot adományozott. Az estét együtt töltötték a helyiekkel, felvidéki motorosokkal és vasárnap együtt motoroztak haza Magyarországra. Ha hír lenne, akkor ennyi lenne...

De… Már a határnál, a nagy meleg ellenére is látható volt az emberek várakozása, illetve a szervezők izgalma. Amikor körbe néztem, végtelen büszkeség és boldogság fogott el, mert rengeteg emberen láttam dévás vagy rolifalvás pólót, kabátokon, mellényeken a dévai felvarrókat, a mónosbéli új arcokat, a régi és új testvéreket. Eljöttek! Zozee-n és Dokin láttam a csalódottságot: csak 180, de a nap folyamán rájöttünk, hogy bizony inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl!

 

A menet fegyelmezetten és ügyesen haladt, kérdeztem is Zsuzsit, az egyik résztvevőt, hogy Ő úgy érzi-e, idegenben vagyunk, mert én nem. Otthon voltunk! Ne értse senki félre, de tényleg, mintha a szomszédhoz mentünk volna át 35 km-re, nem egy másik országba. Néhány falun át, erdős részeken, tábla kint, Perbenyik, aztán dombra fel, templom és puff neki… Hömpölygő, megállíthatatlan, áradó várakozás és szeretet! Napsütés, felhő sehol, harmincféle sütemény, helyiek mindenhol, kávé, s minden, mint egy nagy családi összejövetelen.

Szeretném elmondani, de nem igazán lehet. Emberek, motorosok a templomkertben, idősek, fiatalok és tényleg szeretet mindenhol. Beszélgetések, boldogság, döbbenet, visszafojtott túláradás. A templomban a lelkésznő beszéde után, a helyi hölgykórus tartott műsort, majd egy fiatal operaénekesnő, Nagy Lívia hangja repített minket az ég felé, az utak felé. Aztán a szervezők pár gondolata és a himnusz… a magyar himnusz, ami zengett és vitt mindent.

Még több kép a galériában!Innen vonultunk át a focipályára, ahol már várt ránk a helyiek által készített 300 adag gulyás, kitelepült vendéglátós, egy ingyen sör és egy görög katolikus pap, aki megáldotta a motorokat. Persze Killer Pityu rögtön megkérdezte, biztos-e, hogy így már kevesebb olajat fog enni a gépe, de csak szenteltvíz volt a válasz. Az este csodásan telt, fogyott a sör, szólt a muzsika, fel-felcsendült Okos Tibi kecskedudája, beszélgetések, a lelkésznő és a helyiek csillogó szemei és a bevallott döbbenet: nem egészen ezt gondolták a fajtánkról. Ritka pillanatok, amikor pozitívan csalódnak bennünk!

Hajnalodott, mikorra nyugovóra tért mindenki, a Farkasok őrt álltak, mi pedig békésen és boldogan aludtunk. Reggel virsli, pakolás és sorakozó. Innen Dobóruszkára mentünk, ahol megtekintettük Dobó István szarkofágját, koszorúztunk, meghallgattuk Macho történelmi előadását, s természetesen belebotlottunk a helyi polgármesterbe, aki alig akart bennünket elengedni. De mennünk kellett, Farkasok elől, aztán 12.30-kor átléptük a határt. Búcsúzás, ölelések, sikerült. Hála és gondolatok a szívekben…

…vissza kéne menni!

Csatlakozz a MOTaMOT IV. Jótékonysági túrájához a dévai árvaházba e hét végén. Részletek az eseménynaptárban.