Írta: Picar, forrás: Motoress | 2010 június 23

Taru Rinne versenyzői karrierje 1988-ban kezdődött, akkoriban a 125 cm³-es kategóriában, egy Hondán ült.

A következő szezonban, 1989-ben a hockenheimi versenypályán a rajtrács második helyéről indulhatott. A verseny alatt folyamatosan az élbolyban tudott maradni, így a verseny végén, egyedüli nőként a 36 fős mezőnyben, a 7-ik helyet sikerült megszereznie. Ezzel az eredménnyel pedig felülmúlta önmagát, mivel már a hollandiai Assenben is az előkelő 8-ik helyet sikerült megszereznie.

Taru eleinte négy keréken rótta a köröket könyörtelen go-kart versenyzőként. Az 1979-es 85 cm³-es kategóriában bajnokságot nyert, többek között Mikka Häkkinent is megelőzve. 1981-ben Häkkinen lett a bajnok, Taru pedig másodikként fejezte be az évadot. 1983-ban újra a dobogó legfelső fokára állhatott, azonban később megfosztották bajnoki címétől, valamint egy évre eltiltották a versenyzéstől illegális üzemanyag használatért. Ezzel ígéretes go-kartos karriere kettétört.

Ezután Taru úgy döntött, átnyergel a kétkerekű versenyek világába. Első szezonja a Road Racing World Championship Grand Prix-ben (mai megfelelője a MotoGP) volt 1988-ban, a 125 cm³-es kategóriában. Ígéretes karrier előtt állt motorversenyzőként is. 1989-ben 23 pontot sikerült szereznie, mellyel az összesített ranglista 17-ik helyét szerezte meg. Kétség kívül Taru Rinne a Road Racing World Championship Grand Prix "First Lady"-je.

1991 július 21-én a francia futamon balesetet szenvedett, mely során mindkét bokája eltörött. Taru szeretett volna minél hamarabb visszatérni a versenypályára, azonban Bernie Ecclestone, aki akkoriban döntött a versenyzők kvalifikációjáról, levélben értesítette, hogy a '91-es szezonban már nem versenyezhet, csak az 1992-es bajnokságon állhat újra rajthoz. Későbbi elmondásokból kiderült, ez volt élete egyik legnagyobb csalódása, mely véget is vetett karrierjének. Úgy tűnik azonban, voltak még kisebb próbálkozásai nemzeti versenyeken, valamint az 1993-as német bajnokságban is részt vett.

Taru Rinne és Katja Poensgen mai napig a MotoGP 60 éves történelmének egyedüli női versenyzői.