Szép kerek számmal jubilált a klub a fesztiválokat illetően. Meg is adták a módját mindennek, hiszen őrületesen jó bulit hoztak össze.
Az időpont választása stimmelt, hiszen a tiszaföldvári strandon szervezett rendezvényhez minimum kánikula dukált. Az égiek ezt meg is teremtették!
A városlakók legnagyobb örömére, július 4-8. között a motorosoké volt a város. Bikerek cikáztak minden úton, és tetovált, fürdőruhás emberek mászkáltak szerte a településen. Ilyenkor el is játszom a gondolattal, milyen jó lenne egy „motoros városban” élni mindennapjaimat…
Sajnos az első, szerdai napot ki kellett hagynunk útitársammal, de csütörtökön nyakunkba vettük az országot Földvár felé, Püspökladányból. Majdnem ledobbantunk a döglesztő hőségben, ezért rendesen feltankoltunk előre lefagyasztott sörrel.
Napközben már hívogattak a haverok, hogy vegyük fel a nyúlcipőt, mert próbálják foglalni a sátorhelyet, de annyian vannak, mint az oroszok… Nos, ez tényleg így volt. De ezen nem lepődtünk meg, hiszen a tavalyi bulin is nagyon sokan voltak.
Amikor megérkeztünk, éppen volt még két sátorhely a haverok mellett. Gyorsan fel is vertük az alvóhelyünket, és leöblítettük az út fáradalmait egy kis sörrel. Mivel délután értünk oda, lassan szállingóztak az emberek a koncertek helyszíne felé. Mi is ezt tettük.
Javában játszott a Dogs, majd később a Rómeó Vérzik, a Tequila, és végül a Wan-Ted nyomta a talpalávalót. Elbulizgattunk a rock ’n roll alatt, majd nyugovóra tértünk, készülve a másnapra…
Pénteken, amikor reggel már nem lehetett megmaradni a sátorban a melegtől, egy gyors kávé és reggeli után, belevetettük magunkat a medencébe – természetesen egy sör társaságában. Bírom amúgy, ilyenkor, ahogy végignézek a fürdőzőkön, ugyanaz a derűs kép fogad: szétvarrott testek; a kézben, mintegy hozzáragadva, doboz sör; mindenki boldog, pihen, pancsol, dumálgat – motoros idill…Még több kép a galériában!
Arról a vas- és sátorerdőről nem is beszélve, ami a találkozó helyszínén található, betakarva a terület minden egyes négyzetméterét. Szeretem ezt a látványt! Sokszor csak úgy elmerengek, nézem, és örülök, hogy láthatom, a részese lehetek, ide tartozhatok…
Ezen érzéseken felbuzdulva, no meg a kánikulán, nem zavartattuk magunkat Edit barátnémmal, és bikini felsőben, mini rövidnadrágban mentünk el a bankba pénzt váltani. Mondanom sem kell, hogy nézett a biztonsági őr… A röhögést visszafojtva, leültem várakozni a jó légkondis helyiségben. Túl hamar végeztünk, pedig igazán elüldögéltem volna még ott…
A délutáni vetélkedőknek az időjárás szabott gátat, ugyanis feljött egy vihar, és a szervezők szombatra tették át az összes játékot. Viszont, a sárkányrepülést csak időlegesen kellett felfüggeszteni.
Amint jött a nyári felhőszakadás előszele, egyesek a medencékben maradtak, mondván, úgyis vizesek, tehát mindegy… Mások valami fedett helyre menekültek, és megerősítették a sátrukat, nehogy elvigye a szél. Mi is így tettünk, majd egy törülközőben bezsúfolódtunk a helyi „kisboltba”, ami a találkozó miatt lett létrehozva, és egyúttal kis kajálós-piálós helyiséggé lépett elő.
A „bolti buli” után, amikor elvonult a vihar, összeszedtük magunkat, hogy a koncertekre emberi fejet varázsoljunk magunkból… Először a Blues Company pengetett, majd az Ossian, a Beatrice, és végül, a Zorall zenekar, akiket személy szerint nagyon vártam, hiszen kedves ismerősök lévén, örültünk egymásnak. A fellépésük előtt még bandáztunk egy kicsit, majd a koncert alatt jól kitomboltam magam. Csak az az egy problémám a Zorall koncertekkel, hogy nem szeretem, ha vége, mert legszívesebben elölről kezdeném az egészet, hiszen még csak akkor jövök bele a bulizásba…
