Írta: NaNa | 2008 július 28

Borongósan kezdődött a hétvége. Szombat reggel még viharok és esőzések tartották ágyban a motorosokat országszerte.

Az ötös úton sem kellett különösebben megerőltetnünk magunkat, mindössze három szembejövő motorosnak intettünk 120 kilométer alatt. De mi lesz így a repülősökkel?

Végig felhőben, vizes úton értünk le Jakabszállásra szombat délelőtt 11-re. Az esőt szerencsésen megúsztuk. A kiállítók – a Mio, a repülőmodellesek, a Honda, a Red Bull, és a Yamaha City motoros iskola Kovács Nikivel már ott voltak a helyszínen. A repülősöknek és a vendégeknek azonban nyoma sem volt. Az elmúlt hetek esőzésének köszönhetően állítólag úgy feláztak a repülőterek, hogy nem lehetett felszállni, és a meteorológusok is hatalmas széllökéseket és viharokat jósoltak a pilótáknak országszerte az egész hétvégére.

 

A délelőtti programok elmaradtak, és lassan összepakoltak a kiállítók, bezárt a büfé, összeszedték a padokat, csak a gyerekek motoroztak lelkesen, és a fotósok kattogtatták a gépeket. Délután kettőig még két motoros csaj, Anikó és Éva, valamint egy kíváncsi, kolozsvári illetőségű motoros csatlakozott a közönséghez, így összesen öt motor díszelgett a parkolóban.

Persze a motorozásban épp az a jó, hogy rugalmas... nem esünk kétségbe, ha nem az történik, amit tervbe vettünk. Program van ezer, ezen a hétvégén a legszimpatikusabb alternatíva Kisszékely. Gyönyörű Tolna-megyei dombok, és barátságos, déli emberek. Kétfős „csapatunk” a motoros csajoktól és a szervezőktől elköszönve, a hondás kollégával kiegészülve vágott neki az útnak Solt fele. A terv Dunaföldváron egy halászlé elfogyasztása, ahol újabb ismerősökkel találkozunk.

Útközben egy sorompónál még egy motoros, Gyuri is csatlakozott hozzánk, aki a Balatonon tölti majd a következő néhány hetet. Úgyis egy felé megyünk, így beállt a most már 4 fős menetünk végére. A véletlen ismét nekünk kedvezett. Papa még nem indult tovább Soltról, így egy útszéli vendéglátóipari egység előtt felismertük a motorját. Míg megálltunk, és megbeszéltük vele és a haverjával, hogy még három csaj is vár ránk Dunaföldváron így igyekeznünk kell, a csajok is befutottak – igaz négyen, egy férjjel kiegészülve.

Képek a női repülős napról

Képek az Aranyhorda találkozórólKomoly kis felvonulás lettünk. A Solt és Dunaföldvár közötti nyolc kilométert tíz motorral, 70 km/órás tempóban tettük meg, nem kis feltűnést keltve. És a mesének még nincs vége: Dunaföldváron a Halászcsárda előtt újabb meglepetés, újabb motoros ismerős, aki az asztalt lefoglalta az ebédhez. Igaz, arra ő sem számított, hogy mire odaérünk, az étterem előtt komoly motoros találkozó lesz. Haverok, napsütés, Duna-part, halászlé, mi kell még? Reggel még nem gondoltuk, hogy ilyen jól alakul ez a borongós hétvége.

Ebéd után elbúcsúztunk három motortól, Gyuri Balatonra, Orsi és Robi Vácra ment. A többiekkel felkerekedtünk, és elmotoroztunk Kisszékelybe, ahol épp a délutáni motoros játékok kezdődtek. Az átalakított Simson, amin semelyik kezelőszerv nem a helyén van, feladta a leckét. De akik rájöttek a trükkre, alig akartak leszállni a furcsa szerkezetről. Mivel délutánra valódi kánikula lett ismét, felfrissültünk a medencében, és beszélgettünk az ismerősökkel. Éjszaka azért nem úsztuk meg az esőt, de ez a futó zápor csak még közelebb hozta egymáshoz az embereket, hiszen mindenki a sörsátor alatt húzódott meg.

Délelőtt, habár az időjárás a strandolásnak kedvezett, mindenki gyorsan összepakolt, felkerekedett és haza indult. Vagy lehet, hogy strandolás helyett inkább motorozni mentek, bejárták a környéket. Ahogy előző nap Jakabszálláson mi voltunk az első vendégek, Kisszékelyben utolsóként búcsúztunk el a szervező aranyhordás fiúktól. Hazafele pedig már nem győztük intésre emelgetni a kezünket, a napos idő előcsalogatta a motorosokat, és úgy tűnt, mindannyian direkt szembe jönnek.

A hazaérkezést sem tudtuk volna jobban kiszámítani. Ági és Feri néhány perccel előttünk álltak meg a ház előtt. Csak annyival korábban érkeztek, hogy épp levették a bukót és a dzsekit. Miután betoltuk a motorokat a kertbe, elkezdődött a kalandok mesélése. Úgy tűnik, a szomorkás kezdés után mindnyájunknak igencsak kalandosra és bulisra alakult az elmúlt hétvége.