Írta: Clau | 2010 január 26

Korai kelés, réteges öltözködés, találkozó a Sólyomfészekben. Csak a bukók, a protektoros ruha, no meg a motorok maradtak otthon. A létszám majdnem teljes szinte az egész klub eljött. De ma nem egy kellemes motoros túra reménye hozta össze a csapatot, hanem kőkemény munka.

A disznóvágás gyerekkoromban olyan misztikus dolognak számított - annyira készült rá mindenki, nagybetűvel beszéltek róla a felnőttek - egészen addig, míg egyszer el nem vittek engem is egyre keresztapámékhoz. Hajnalban keltünk. Reggel tízre kristálytisztává vált, hogy ez nem pesti gyereknek való, és hát a mulatság szó egy pillanatig sem jutott volna eszembe róla. Délre hulla fáradt voltam már. De este, mire végignéztem a sok húson, és finomságon, jó érzés töltött el, hogy én is részese lehettem ennek a monumentális munkának.

Hát ezen emlékek birtokában vágtam neki ennek a januári szombatnak is. Persze a társaság, a már jól összeszokott csapat, a barátok, a poénok és a finom mézes-meggyes sokat javított a hidegen, és a munkán. Sokan voltunk, több kéz, többet bír – gyorsan haladtunk. Folyamatosan készültek a finomabbnál finomabb frissensültek, levesek minden üstben, serpenyőben más és más.

 

Életem egyik feledhetetlen élménye is ehhez a naphoz kötődik: ekkor ittam először olyan forralt bort, amibe erős paprikát főztek bele. Most már legalább pontos elképzelésem van arról, mit nem akarok inni soha többet életemben. A motoros történeteket, a lassacskán kezdődő szezon többnapos túráinak és rövidebb gurulásainak tervezgetése váltotta fel. Így már nem lehetett érzékelni az idő múlását sem, a munka is gyorsabban haladt.

Még több kép a galériában!Sötétedésre már mindenki a szomszédos Alkonyattól Pirkadatig nevű „vendéglátóipari egységben” melengette átfázott ízületeit. Még néhány pohár bor, egy kis beszélgetés, de az estére tervezett koncertet már a Sólymok nélkül élvezte a közönség, mert ők elfáradtak, s hazamentek a legények. A 2010-es túrákon már csak a vasak etetéséről kell majd gondoskodni, ennivaló lesz bőven.