Horror Motor
Péntek 13-ka alkalmából, egy kis borzongás… A Pokol Múzsája ihlette ezt a bizarr költeményt.
A Túlvilág Kapuját döngeti veszett haraggal,
hogy megfűszerezze a Holtak Birodalmát,
az élő hús édes szagával.
Erős az átjáró, a Tükörvilágon át, hol
a lelkek kedvükre bújócskáznak,
hogy kijátsszák a Halált.
Forr a véres keverék a tankban, melytől
a Pokol tüzét okádja a vas, s
a kicsapó lángok porrá égetik, ki
útjába kerül a Hóhérnak.
Átszakadt a gát, nem volt hiába
a küzdelem,
az üvöltések lángszóróként hasítják
az időt és a teret.
Nyomában lávacsíkként izzik fel a talaj, s
nem marad más, csak a Sötétség
halk sóhaja.
Az Éj selymes burkán áthatol a félelem, s
úgy kúszik be Életedbe, mint
a legforróbb Szerelem.
Felriadsz a vad álmokból, s pihegve
kattog az agyad, beindítottad a motort,
együtt róttátok az utakat.
Tövig húztad a gázt, s ereidet
végig perzselte a véres benzin, de
nem érdekelt, mert Te voltál a szél,
és a Horror együtt.
Felhasítottad az éjszaka sötét mélységeit,
hústól húsig,
lélektől lélekig.
Majd megpihenve, végignézve
a csatateret, melyet magad után hagytál,
rájöttél, hogy Te magad vagy a Motor,
mely véres nyommal írja fel,
„Élni fogok, s éltem valahol”.
Az illusztrációt, Julie Bell festményéből kiindulva, Andriska Janó készítette, az egyik agymenésemnek eleget téve. Köszönöm!
