Írta: Szasza | 2007 szeptember 13

Tartalomjegyzék
Szasza
Második oldal

Egyszer kifaroltam a lejtőn, de sikerült megtartanom, kivédtem. Nem pánikoltam be: most mit csináljak, mi lesz… Nem blokkoltam le a váratlan helyzettől, tudtam, hogy az első féket semmiképp nem szabad használnom, mert akkor lesz aztán bukás… Anya megdicsért, amiért ügyesen kivédtem, Apa pedig mondta, hogy ez nem volt valami jó… Én megértem, hogy kell a kritika, hogy tudjam, min kell javítanom, de kritika és kritika közt is van különbség. Lehet az tanító, de leszidó is. Egy járni tanuló gyermekre sem szólnak rossz szót, ha elesik…

Ezután is folytattam. De nem bírtam sokáig, mert tudtam, nem szabad hibáznom, mert figyelnek. És akkor főleg nem mennek a dolgok, ha arra koncentrálunk, hogy meg kell felelni. Aztán gyakran, amikor Apa nem volt otthon, elővettem a mocit, és próbáltam menni. Sokkal jobban megy, és több kedvem is van hozzá, ha nem néznek.

Voltak pillanatok, amikor nem tudtam, hogyan folytassam a tanulást, de sosem bizonytalanodtam el, meg akartam tanulni. És még most sem vagyok profi motoros, de a szívem csücske a motorozás, és nagyon szeretném folytatni. Minden kezdet nehéz, de megéri! És egyre jobban megy, úgyhogy nem érdekel senki és semmi, én motorozok, és motorozni fogok!!!

Olvasok motoros újságokat, a szobám tele van óriási motoros poszterekkel, képekkel. Apával sok felvonulásra, találkozóra elmegyünk, de valamikor csak teszünk egy kört valamerre. Szoktam az unokatestvéremmel is szervezkedni, megbeszéljük, mikor hol lesz valami motoros program, és apáinkat „elhívjuk”. Hát én így csöppentem bele a motoros életbe.

Mindenesetre Apának hálás vagyok akkor is, ha nem éppen olyanokat mond, amit szívesebben hallanék. Már alig várom, hogy nagyon jól motorozzak, és legyen jogsim, de addig sem hagyom ki magam semmi jóból.

Éljenek a motorosok!