Írta: Szandra | 2006 november 10

Kis csapatunk története két szálon indult el, Süttőn, illetve Tapolcán. Angéla (fedőneve: Ányja) 1984-ben kezdett benzintyúkként az udvarlója mögött egy 350-es Jawa-n. Mint ahogy az már sok mindenkivel megesett, jött az esküvő, építkezés és a gyerekek… a motor pedig eladásra került mindeközben.

2004-ben a férje visszatért régi hobbyjához és újból nyeregbe pattant. Angi pedig ezt nem hagyhatta már annyiban, hisz utazott benzintyúkként eleget. Még abban az évben megszerezte a jogsit, s azóta húzza a kecske szarvát. Lánya, Amanda is állandó résztvevője a motorostalálkozóknak, s lassan talán ő is saját motoron érkezik majd. A következő nemzedékhez tartozik még édesapja utasaként Petra is, akinek szíve -édesanyja erős tiltása ellenére is- a motorokhoz húz. A két lány az 50 cm³-es Derbit azért már nyúzza.

A tapolcai motoros csajok története velem kezdődött. 17évesen a barátnőmmel „civilként” jártuk a motorostalálkozókat, s az egyiken megfogadtam, hogy jövőre ugyanitt, de motorral. Édesapám meggyőzésére felkészültem egy monológgal, melyre végül nem volt szükség. Õ édesanyámmal 1976-tól járta az utakat két keréken, egy 250 cm³-es MZ-vel. Szokásos sztorival szakadt meg a történetük: esküvő, építkezés, gyerekek.

 

Mikor édesapám nagy meglepetésére felhoztam a témát, örömmel segített elérni a célom, sőt motiváltam, hogy visszatérjen ő is régi szerelméhez, a motorozáshoz. A jogsim 2003-ban meglett, de a fogadalmam betartani ennek ellenére mégsem sikerült, mert motoros pályafutásom egy balesettel kezdtem, minek következtében nem ültem motorra egy jó darabig. Bátyám eközben szintén letette a jogsit, mert nagyon felbőszítettem azzal, hogy előbb szereztem jogosítványt motorra, mint ő. Neki, anyukámnak és az egyik barátnőmnek köszönhetem, hogy újból motorozok, mert kiálltak mellettem.

A történet két szála 2005 júniusában ért össze, mikoris egy találkozón közös ismerősök által barátkoztunk össze. A nyarat végigmotoroztuk, találkozókra jártunk és mellette közös programokat szerveztünk. Így volt a csapat a Parlamentben, Bakonycsernyén szilveszteri bulin, Káptalantótiban falunapon, szülinapi bulikon, motorkiállításon stb. Jeles esemény volt csapatunk történetében, hogy tavaly Keszthelyen a Bike & Babe verseny győztese, valamint a mocsai találkozó fődíja, egy Pannónia T5-s motor tulajdonosa is egy csapattagunk lett.

Azon a nyáron kötött nagyon jó barátságot édesanyám, Márti a csapat egyik férfi tagjának párjával, Ágival. Ági akkor még nem ismerte a motorozás nyújtotta élményt és a találkozók hangulatát. Egyszerre fogalmazódott meg bennük a gondolat, hogy saját géppel motorozzanak, s ne párjukat kövessék kocsival, illetve utasként.

Szandra profiljaNővérem, Viki eközben már határozottan kijelentette, hogy több találkozóra nem jön utánunk a „szervízkocsival” (ugyanis ez a feladat rá, és a barátjára, Lacira maradt).

Így 2006 júniusában Ági, Márti és Viki belefogott a jogosítvány megszerzésébe. Ági és Viki közben saját vasparipát vásárolt, de a nyár rövidsége miatt még nem hajtották őket olyan sokat. Mártus félbehagyta a jogsit, de reményeink szerint nem végleg. Az 50 cm3-es Derbit azért továbbra sem kíméli. A bátyám barátnője, -szintén- Viki sem lesz sokáig benzintyúk szerintem… (Nővérem barátja, Laci pedig most dolgozik a jogosítvány megszerzésén, hisz hogy néz ki, hogy a barátnője motorozik, ő pedig nem!?) Egyszóval megfertőztem a motorozás vágyával az egész családom…

Angéla és jómagam Yamaha Drag Star-t hajtunk, Viki egy Kawasaki Balius büszke tulajdonosa, Ági egy Kawasaki Eliminátort tudhat magáénak, Márti pedig a Derbivel gurul.