Írta: Seszty | 2008 december 29

Tartalomjegyzék
Süli Eszter
Második oldal

Eszter 2006-ban a Dunlop-Trophy 125 Sport kategóriájában év végi összesített 6. lett, az Aprilia Kupában pedig 5. Egyedül volt lány a versenysorozatokban. 2007-ben megpróbálta a 600-asok világát, elvégezte a HMI Mesteriskoláját, ahol a záró versenyen, ismét csak pasik között 2. lett.

2008-ban kicsit hátat fordítva az aktív motorozásnak átnyergelt a jet-skire. Részt vett a Magyar Bajnokság (OB) futamain. Slalom Lady kategóriában az OB összesített 5. helyén, ezen belül a szövetségi gépet használók között az 1. helyen végezett.

Hogyan kezdtem? Mint minden mást, hirtelen, megmagyarázhatatlanul rám tört a semmiből az érzés, mi lenne, ha motoroznék? Nem volt hosszú előzménye, gyerekkorra visszanyúló gyökereket sem tudok felmutatni, szűk családomban is csak nagybátyám tekergett egy Verhovina nyergében Kiskőrösi bukósisakban, szigorúan trapéznaciban a Budagyöngye-Zugliget endurance távon. Persze egyszer-kétszer szerelmes tiniként kuporogtam hátsó ülésen, de az önálló kezdet még éveket váratott magára.

Az első lépést akkor tettem meg, mikor egy 2003-as őszi ausztriai kirándulás során felfedeztem, jéééé mennyi motoros lány van, és milyen jó a rucijuk! Nekem miért nincs ilyen szép bőrruhám és sisakom, amiben itt a csajok száguldoznak? Nekem is kell ilyen! Nos, megtörtént a felszerelés beszerzése és azon nyomban felültem akkori párom-, azaz a motorja hátsó ülésére. Egyébként rajta is abban az évben tört elő a motorozási láz, tehát ő sem volt az a gyerekkori kezdő típus.

Mint tudjuk, a hátsó ülés csak igazán szerelmes hölgyeknek való, akik elviselik annak minden kényelmetlenségét. Nálam a szerelem már éppen múlott, így az ülés nagyon nyomott. S jött a nagy ötlet, miért nem én vezetek?

Seszty profiljaA gondolat 2004-re érett meg teljesen. Persze következett a szokásos út: a család betörése, jogosítvány megszerzése, motorbicaj megvétele. Mivel 2003-ban volt egy remek közúti autóbalesetem, így ennek hatására úgy éreztem, hogy a jogosítvánnyal egybekötött oktatás során átadott tudás mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy motoros múlt és családfa híján nekivágjak Budapest útjainak. Ekkor indult a Hungaroringen az Aprilia Iskola. Itt minden eldőlt. A közút megmarad másoknak. Azóta is hatalmas elismeréssel adózom minden motorosnak, aki mer közúton menni. Az én világom inkább a pálya.

Azért a közutat is megpróbáltam, egy GS500-as burkolt változatával, de alkatomból és kezdeti bátortalanságomból fakadóan többször landoltunk a földön elfekve szépen egymás mellett, alatt, fölött mikor hogyan sikerült éppen. Végül az Aprilia Iskola hatására egy Aprilia RS125-tel találtunk egymásra, ami úgy gondolom minden szempontból jó választás volt kezdetnek.