Írta: Péva | 2008 június 12

Már nagylány koromban is vonzott a két kerék. Lehet, akkor még azért mert autóról álmodni sem mertem.

Mondhatni bejött az érzés! Mindig nyughatatlan, másoktól eltérő szerettem volna lenni. Kezdtem Verhovinával, majd Simson, mindenféle formájában. 125-ös MZ, csak hamar el kellet válnunk egymástól, mert még jogsim nem volt rá.

Eljött az idő, amikor a gyerek, a férj, a család volt a fontos, így kissé lecsillapodva a felejtés homályába süppedt a motor. Aztán 6 éve, mikor már nem volt semmi akadály újra kezdeni, vettem egy 250-es Eliminátort. Iziben le is tettem a korlátlan jogsit minden gond nélkül. Egy évre rá volt egy balesetem, de nem vette kedvem. A motor rapigyomra tört, így beújítottam egy 535-ös Viragot, amivel bokától csípőig begipszelve bejártuk a horvát tengerpartot.

Péva profiljaTavaly ősz óta Hondám van, és Ő az igazi!!! 750-es Shadow. Az idén már nyüvöm a 7 ezredik kilométert. Ja, és ma már a fiammal motorozunk a csapatunkkal.

Ennyi röviden. Köszi a lehetőséget, hogy elmondhattam kis történetemet.

Üdv, és SZÉLES UTAT minden motorosnak!!!