| 2009 január 14
Egészen kiskoromban kezdődött a motorőrület. Kb. 15 évvel ezelőtt a bátyám Romettal motoroztatott, már itt éreztem, hogy nekem ez tetszeni fog. Aztán 2001-ben történt a nagy fordulat. Elkezdtem nézni a Moto GP-t, majd streetfighter rendezvényekre jártam. Egyre több motoros barátot szereztem.
Cimkék:
Bővebben... Hozzászólás
Még mindig csak utas vagyok, mert a PÁVII, a sikeres kresz vizsga és rutinvizsga után terhes lettem a kisfiammal. Egyszer csak meglesz a jogsi is!
Eszter 2006-ban a Dunlop-Trophy 125 Sport kategóriájában év végi összesített 6. lett, az Aprilia Kupában pedig 5. Egyedül volt lány a versenysorozatokban. 2007-ben megpróbálta a 600-asok világát, elvégezte a HMI Mesteriskoláját, ahol a záró versenyen, ismét csak pasik között 2. lett.
Az én történetemet nem mondhatjuk szokványosnak. Az én szüleim motoroztak, de ők igazi „utcai motorosok" voltak. A motor szeretete így adott volt.
A munkámnak és a hobbyjaimnak köszönhetően elég magas fordulatszámon élem az életemet. Szeretek élni, szeretem az embereket, a szép helyeket, a napsütést, menetszelet.
Sose voltam egy olyan igazán csajos csaj. Nem tudom megmagyarázni miért, világ életemben fiú barátaim voltak, az ovitól kezdve egészen napjainkig. Nem mondom (sajnos) 1990-ben nem motoron kerültem le a futószalagról, a családomban sem volt motoros. Szó mi szó, bár kiskoromban nem volt módom motorozni, a szabadidőm, gyermekéveim sose a babázás töltötte ki, annál inkább a foci, a sportok, minden amit a fiúk is imádtak játszani. Szegény szüleim növekvő ijedtségére (akkor még nem tudták, hogy visszasírják még ezeket az időket).
A történetem eleje szinte ugyanaz mint bármelyik motorosé, hogy erre vágytam pisis korom óta. Csakhogy én tudatosan magamba is folytottam ezt az érzést, mert tudtam, hogy nekem az életben nem lesz annyi pénzemn hogy a jogsit letegyem, nemhogy még motorom is legyen.
9. oldal / 21
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
