| 2011 november 24
Gyermekkorom óta kedveltem az autókat, motorokat. Unokatestvérem párja egyszer mamámhoz érkezett egy sportmotorral és én aki ott nyaraltam lurkóként azt mondtam: „de szép egyszer nekem is kell egy ilyen".
Bővebben... Hozzászólás
2. oldal / 21
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>





Az egész még ovis koromban kezdődött. Szerelmes lettem, már nem emlékszem, hogy egy Simsonba, vagy egy MZ-be, vagy bármibe ami akkoriban még lehetett, de az biztos, hogy bámultam a városban motorozókat, és arra gondoltam, hogy ez kell nekem, én is ilyen szabad akarok lenni.
A motorokhoz való kötődésem már gyerekkoromban elkezdődött. Apukámnak volt Komárja, Rigája, Babettája és egy ETZ-je. A kismotorokat én sorban nyúztam, először az udvaron, később a Tisza árterületén.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szemüveges, szoros varkocsba font hajú, magányos kislány. Volt neki egy szigorú, öntörvényű, mindenkinél-mindent-jobban-tudok-és-nemcsak-megmondom-de-be-is-vasalom-rajtad-a-tutit életfilozófiájú nagymamája.
Még 1991. tavaszán, nyolcadik osztályosként lehetőségünk nyílt arra, hogy segédmotor-kerékpár vezetői tanfolyamra jelentkezzünk a suliban.
A motoros körökben ismert, és elismert Wéber Anikó (NaNa) szemein keresztül bepillanthatunk ebbe a zárt világba. Az öt éve működő Csajok a motoron internetes közösségi- és hírportál alapító főszerkesztője teljes őszinteséggel mesélt nem mindennapi tapasztalatairól.
Hol is kezdhetném... Egy átlagos 16 éves, gimis csaj vagyok. A motorozásba már egész pici koromban beleszerettem.





