Monyo

Írta: Monyo | 2008 április 02

• Előző
• 1 of 5
• Következő

Szeretném én is megosztani veletek, hogy nálam hogy is kezdődött el a motorozás.

14 éves voltam, amikor a tanár bejött 8.-ban az osztályba, és megkérdezte, hogy van-e valaki, aki szeretné letenni a kismotor vizsgát. Semmilyen motoros előéletem nem volt, de azonnal jelentkeztem.

A vizsga után nagyon szerettem volna egy kis mocit. Akkoriban a SIMSON volt a menő (1989-et írunk), de nekünk nem volt motorunk. Az álmom egy ezüstszürke 51 köbcentis Simson enduro volt.

A szüleim belementek, hogy kapok egy ilyen gépet, de a feltétel az volt, hogy a 6 éves zongora éveimet még további 4 éves továbbképzéssel hosszabbítsuk meg. Még 4 év, amikor már nagyon utáltam zongorázni! Gondoljátok el!!!

Monyo profiljaAztán mikor jött egy ismerősöm (aki akkor már Simsonnal „száguldozott”) és közölte, hogy van egy ilyen moci eladó, nézzük meg, természetesen az a 4 év már mit sem számított! Egyből beleszerettem a gépbe és még aznap (erre is emlékszem péntek volt) azonnal be is iratkoztam a zeneiskolába.

Másnap apukám már meg is vette nekem a mocit. Természetesen a 4 éves zongora továbbképzőt elvégeztem, hiszen ezt megígértem, de megérte!!! Mindenhová a kis gépemmel mentem, akár nyár volt, akár tél, ha esett, ha havazott, semmi sem számított.

Aztán 18 éves lettem és mivel a szüleimnek autójuk volt, ezért letettem a B kategóriás jogsit. Ekkor már a vágyam egy chopper lett, amivel bejárhatnám a világot, de se pénzem nem volt egy ilyen motorra, se garázsunk. (Társasházi lakás.)

Elkezdtem dolgozni és spórolni, majd 8 év múlva 2001-ben letettem az A kategóriát és megvettem életem álmát. (Mert ugye, minek letenni a jogsit, ha nincs mit vezetni. Szerintem nincs annál rosszabb, ha van jogsid, de nincs mocid.)