Írta: monique | 2010 január 08

23 éves koromban ültem először motoron, de csak mint utas. A párom fertőzött meg, de nagyon. Élveztem a motorozást, de akkor még meg sem fordult a fejemben hogy lerakjam a motor jogsit.

Imádom a gyors sport autókat, így hát maradtam az autózásnál, na meg persze a motorozásnál, de csak mint utas. 34 éves koromban párom bíztatására megszereztem az "A korlátozott" motor jogosítványt. Féltem tőle, de sikeresen levizsgáztam. Vettem egy 250 köbcentis Honda CBF-et, ami igazán jó tanuló motor volt, de a tetszésemnek, ízlésemnek nem volt megfelelő. Nem is tanultam meg vele igazán jól motorozni.A lökést és azt, hogy bátrabb legyek, egy Kymco nagyrobogó adta meg.

Következő motorom egy Ducati Monster 750 lett. Erről a motorról csak jól tudok mondani, nagyon nagy feeling. Nem egy csajos motor, izmos, kemény, rángatós a V block miatt, de nem érdekelt, úgy voltam vele nekem kell ez a motor, akkor is ha tudom még kevés vagyok hozzá. Egy igazi egyéniség.

 

Sokat sajnos nem mentem vele, talonba tettem. Nagyon szeretnék felfejlődni hozzá hogy egyszer elmehessek vele egy gyönyörű, kanyargós nagy hágóra Olaszországba. Ezért hát úgy döntöttem, hogy addig kiegyezek egy 250 köbcentis Kawasaki Ninja-val. Minden vágyam volt egy tele idomos sport motor, hát elértem és csak jót tudok mondani. Nagyon kezes, nagyon könnyen vezethető, könnyű, igazi csajos, tanuló motor. Nagyon elégedett vagyok vele, nem is tervezem hogy a közeljövőben lecserélem.

Móni prfiljaA két álmom meg van, a Ducati és egy sportmotor. Már csak azt szeretném, hogy nagyon jól megtanuljak motorozni és sok túrán részt vegyek, a legszebb hegyi utakon a saját motorommal.