Írta: D.Maya | 2008 február 15

Előre bocsátom, hogy ez egy valóságos tapasztalaton alapuló elmélkedés.

Anno, 3 éve nagyobb büntetést nem is mondhatott valaki, mint hogy motorozni megyünk. Soha nem ültem motoron azelőtt.

Hajmosás ,szárítás, stb. szempillafestés, majd indulás előtt rádöbbenés, - fel kell venni a bukósisakot. Na mondanom se kell a bezártság érzet, elhatalmasodott, de leginkább akkor amikor rájöttem, hogy bizony a frizurának annyi. A bukó úgy rászorult a fejemre, hogy hallani sem hallottam rendesen, de ez volt a legkevesebb. Még nem tudtam mi vár rám.

 

Nő lételeme mindenem a beszéd... de ezt próbálja meg valaki bukósisakban! Szép mutatvány. Kényszer némaságra utalva 3-4 órán át--egy túrán szerintem minden nőnek büntetés. Már megértem Néma Leventét. Érzed, hogy rezeg a mobil a zsebedben és nem tudod felvenni.

Még a póktól is félek, nem hogy szemtől szembe kerüljek a National Geo kinyúlt egyedeivel. Szegény muslicák százai, és bogarak hadai nyúltak ki a bukó-plexi ablakán. Szó nélkül, sikítás nélkül tűrni...

De ez még semmi, hozzá kellett szokni hogy a levegőnek ereje van. Minél gyorsabban halad a motor annál inkább ellent kell tartani a levegőnek. Mellbe vágó élmény. 130 km/óránál úgy érzed, a nyakad beremeg, érzed milyen erősen nyom a levegő. Kapaszkodni kell, de ha műkörmöd van azzal nem igen lehet (megjegyzem nekem már nincs). Igen ám, de nem csak immel-ámmal, mert a kanyarokban és a bukkanóknál komolyan meg kell tartanod magad.

Eleinte ügyesen vigyáztam is, nehogy elessünk: ha, jobbra kanyarodtunk, én balra dőltem ki, mindig ellenkezőleg, ügyelve az egyensúlyra... Csak a körforgalomnál jöttem zavarba. :) Elvégre nem ülhetsz úgy mint egy krumplis zsák. De a nap végére elfáradsz a sok-k hatástól, amit kaptál, és a rengeteg oxigéntől.

Maya profiljaAzon veszed észre magad, hogy homlokodat folyamatosan támasztod előtted ülő motorostársad hátának, és lassacskán elolvad a világ, elráz a motorzaj és egyszer csak lecsukódik a szemed... elalszol. Másodpercekre, percekre, nem tudhatod, de alszol. A táj változik, dombra fel, dombról le, kis kanyar... és te csak alszol. Hirtelen fékezés a közlekedési lámpánál, felriadsz. Huuuu majd elaludtam!

Próbálod magad észnél tartani, de kimerült vagy és fáradt. Megérkeztek, és a párod örül, hogy milyen jót motoroztatok. :) Csak te tudod, milyen próbákat kellett kiállnod a kaland kedvéért.

Hát így kezdődött a motoros pályafutásom. Ma már levizsgáztam nagy motorra, és nekem is van külön motorom. Már nem zavar a bukósisak, sem a némaság, élvezem a motorozást, élvezem, hogy én is motorozhatok. Már nem zavarnak a muslicák, sem a kanyarok. :) Már nem alszom a motoron, és boldog vagyok, hogy milyen jót motoroztunk ketten. Külön motorral.

Azóta vallom: Mindent ki kell próbálni, és változni kell, mert ezáltal ismerjük meg képességeinket, és ezen keresztül a világot.

Széles utat, jó időt! Túl a 10 ezredik km-en!