Írta: Rácz Edina | 2010 október 28

Tartalomjegyzék
Kis Anita
Második oldal

A csinos lány tehetsége hamar megmutatkozott a Hungaroringen. Csak húzd a gázt és menj! Ilyen egyszerű lenne?

Sokszor hüledezve hallgattam Anita történeteit, a vakmerő versenyzőét, aki ha ilyen tempóban fejlődik, lassan nem lehet követni sem… Még csak három éve, hogy először belekóstolt a motorozás élményébe, de rögtön érezte, ez örök szerelem.

− A nagybátyámnak volt egy chopperes haverja, ő vitt először a faluban, Alattyánban. Ez 2007-ben történt, és nagyon megtetszett a dolog. Akkor ültem először utasként motoron. Beleszerettem a sebesség és a szabadság érzésébe! 2008-ban megismerkedtem a párommal, akinek egy K5-ös 1000-es GSXR-e volt. Mondta, hogy próbáljam ki, milyen érzés vezetni, majd tanítgatott. Aztán letettem a jogosítványt egy hónap alatt. Akkor már a saját motorom is megvolt. Amikor egy kiállításon megláttuk az új K8-as 600-ast, gyönyörű hófehér színben, mondtam, hogy nekem ez kell!

− Gondolom, nem volt nehéz megtanulnod vezetni, már ami a mostani eredményeidet illeti… Jött ez zsigerből, nem?

− A párommal először csak a parkolóban gyakoroltunk, aztán kimentünk Csákváron egy régi reptérre. Úgy tanított váltani, hogy felült mögém a motorra. Három kanyar után már 120-al húztam a gázt.

− A Hungaroringre hogyan kerültél?

Anita profilja− Kimentünk párszor a pályára, mert elkezdtünk motorokkal foglalkozni. Szervizeljük és áruljuk is őket tavaly augusztus óta. Közvetlenül Japánból hozzuk be a vasakat. Tokióban is voltunk, meghívtak bennünket. Kaptam ingyen egy motort támogatásként. Ha már így történt, gondoltam, vágjunk bele a versenyzésbe. Idén április 28-án volt a második csajos verseny a Ringen. Két nappal azelőtt ültem először a pályán motorra. Azt sem tudtam hirtelen, mit kell csinálni, csak annyit mondtak, hogy amikor elalszik a piros, akkor hajrá. Sikerült 2:28-as köridőt mennem, ami nem volt olyan rossz. És nem is lettem utolsó!

− Ennek ellenére azért motorozol közúton is?

− Igen, nagyon sokat, de durvábban, mint a pályán. Egyáltalán nincs bennem félelem érzet. Sőt, úgy szoktam, hogy beállok a piros lámpánál a sor elejére, és ott gyakorlom a rajtot. A Ringen annyira jól sikerült a rajtom legutóbb, hogy én voltam a második. Nagyon sok múlik az induláson, mert amikor beérsz az első kanyarba, és nincsenek sokan előtted, akkor húzhatod a gázt. Az első versenyemnél hiába rajtoltam jól, a kanyarban én fordultam be utoljára, mert mindenkit beengedtem magam elé.

− De azért nagyon bátor vagy, hogy bele mertél vágni!

− Nem szoktam gondolkodni, csak érzésből megyek. Már tudom, kinek hol van a gyenge pontja, ezt megjegyzem és aszerint cselezek. Például láttam, hogy az előttem lévő leányzónak nehezen megy a mínusz kettes kanyar a pályán. Ezért fogtam magam, és külső íven szépen megelőztem. De ez már a harmadik körben történt. Addig figyeltem… Taktikázós vagyok. Sőt, a végén le is szidtak, hogy amikor megelőztem a csajt, minek néztem hátra…