Évi

Írta: Évi | 2008 április 26

• Előző
• 1 of 4
• Következő

Először 18 éves koromban ültem motorra, akkor ismertem meg a férjem, akinek volt egy 250-es MZ-je. Akkor ez nagy szám volt (1993-ban)! Ő tanítgatott egy kicsit, de aztán született egy gyermekünk és így egy időre abbamaradt a motorozás.

Pár év múlva kaptam egy robogót, amivel dolgozni jártam, de igazán két éve kezdtem a kétkerekezést. Régi álmom teljesült, amikor megkaptam a jogosítványomat, és most már a nagy lányommal és a férjemmel hármasba tudunk motorozni.

Mindig nagyot dobbant a szívem, ha meghallottam egy motornak a hangját és 2006 nyarán végre sikerült a pénzt és az időt is összehozni egy motorvizsgára. Először kaptam egy 150-es robogót, amivel nem sokáig értem be, és elkezdtem a könyörgést a férjemnek, hogy vegyünk egy „igazi” motort.

Addig fajult a dolog, hogy fél év alatt sikerült begyűjteni négy darabot! Na nem újat, hanem természetesen használtan. Egyik szép volt a másik jó a harmadik olcsó és így tovább. Így lett a második motorom egy Kawasaki ZX 400. Ez egy 60 lovas csodaszép sportgép volt. A motor hibája volt e, vagy az enyém nem tudom, de hosszútávon teljesen kikészített, a csuklóm a nyakam a hátam mindenem sajgott. Így egy idő után fájó szívvel, de megváltam tőle.

Évi profiljaKözben jött a harmadik, egy Honda Transalp személyében, ami maga az álom szép erős kényelmes. Ez a férjemé ugyan, de azért néha én is használhatom. Több mint 200 kg + a férjem, aki bátran mögém ül (nem kis feltűnést keltve ezzel), az alig több mint 50 kilómmal nem egyszerű művelet így a közlekedés. A magas súlypontja miatt nem igazán női motor, bár nagyon élvezem!