Írta: Dorci | 2007 október 25

Egyszer – úgy 4 éve – apukámmal elmentünk Dunaújvárosba versenyre, és amióta a kapuban meghallottam a krosszmotorok dübörgő hangját, attól fogva szerelmes vagyok a motorokba, és a motorozásba.

2,5 éve kaptam ezt a choppert (Suzuki GN125) amolyan „tanulómotornak”, és mostanában érzem, hogy már „kinőttem”. Bár hozzám inkább az endurók, a crossmotorok állnak közel, ennek ellenére nagyon a szívemhez nőtt ez a kis gépcsoda.

Szerencsére se nem tiltották, se nem volt kötelező, támogattak mindenben, sőt a tankolást is a mai napig vállalják a szüleim. Első, és eddigi egyetlen motorom ez a Suzuki GN125, de terveim közt szerepel egy Yamaha DT125 vásárlása. Szívem csücskei még a KTM gyár EXC-i, de nagy duzzogva elfogadnék egy Aprilia RXV-t is.

Hál’ Istennek a nagyobb esések még elkerültek, pedig az elején, és még talán mostanában is elég sokat esek, bár ezt inkább annak tulajdonítanám, hogy a chopper nem terepre való. Az ilyen bukásokat kék-lila-zöld foltokkal megúsztam. De inkább féltem a Suzi épségét, mint a sajátomét.

Az általános tapasztalatom az, hogy a fiúk először meglepődnek, amikor leveszem a bukót, és egy női szempár néz rájuk (ha hosszú hajam lenne, meg is lobogtatnám), aztán közvetlenebbek miután rájönnek, hogy egy közös témánk biztosan akad: a MOTOROK. Végülis melyik pasi ne szeretne egy vagány motoros csajt a barátnőjének?

Dorci profiljaMivel még csak idén érettségizek, így egyelőre még iskolába járok. A suliba járás motorral sajnos nem megoldható, mert az iskola környékén félteném otthagyni óvatlan kezekben.

Rövid vélemény hogy a hazai motoros társadalom, hogyan fogadja el a nőket: Csak pozitívumot tudok mondani ezen a téren. A férfiak elismerően mosolyognak egy női motoros láttán, és azonnal kegyeikbe fogadják a magamfajta szárnypróbálgatókat. A találkozókon pedig barátként néznek minden emberre.