Írta: Clau | 2010 március 25

'76 tavaszán születtem, közgazdász szülők gyermekeként - ennek megfelelően földhözragadt életszemlélettel kezdtem nevelkedni, míg meg nem láttam az utcánkban néhány lovast.

Onnantól, elválaszthatatlan voltam a lovaktól, a lovas élettől, a szabadság érzésétől. Az az elmondhatatlan boldogság, amit akkor érez az ember, mikor több száz kiló (és akkor még egy lóerő) mozdul meg, teszi azt amit én akarok - az ő beleegyezésével. Ekkor kezdődtek a motorozások is. Az első szerelem (zöld Simsonja volt - Electronik, a jobbik), az eltitkolt esések, hol lóról, hol motorról. A kipufogó által kiégetett vádlik - és az ezeket leplezni próbáló nagyon átlátszó hazugságok ideje.

Kevés idő múlva el is tiltottak a motorozástól szüleim - nem sok sikerrel, mert bárhová mentünk (nagyanyámékhoz az alföldre, piliscsabai nyaralónkba budafoki lakóhelyünkön), mindig megtaláltam a nekem való társaságot. Elsős voltam gimiben, egyik pénteken ellátogattam a hozzánk közel lévő Kamaraerdei ifjúsági parkba - ott volt motoros oktatás - érdeklődni az árról.

Szomorúan battyogtam kifelé, mert tudatosult bennem, hogy ennyi pénzem "sosem" lesz (1990-ben 7000 Ft nagyon sok volt! 20.000 Ft-ba került egy Simson újonan) mikor is megláttam édesapámat. Szólongattam, kiabáltam neki, de nem reagált, hát utána futottam. Nem szabadott volna találkoznunk, neki egész máshol kellett volna lennie. Mit keresel itt?! - förmedt rám erélyesen. Ééénnnnn? - szóval, motoros oktatást szerveznek itt, és szeretnék jönni, csak nagyon sokba kerül.

Apu benyúlt a farzsebébe, elővette a pénztárcáját és kezembe nyomta a hétezer forintot. Meglepetten álltam, csak a nyakába tudtam ugrani, más nem jött ki a számon, csak, hogy köszönöm. "De anyádnak egy szót se! Ma nem találkoztunk, a motoros oktatásról sem kell tudnia! Motorra nem adok, ne is próbálj meg kérni rá!".

Innentől örök szövetségesek lettünk. Iskola után szórólapozásból, újságárulásból egy év alatt 14.000 Ft-ot gyűjtöttem össze. Anyám többször megkérdezte, minek gyűjtök motorra, ha jogsim sincs rá..., de akkor nekem már ott lapult a fiókomban a kis fehér lapocska, mely állati erővel vontatott jármű, és 50 köbcentiméterig motor hajtású jármű vezetésére jogosított fel.

Clau ProfiljaHirtelen megugrottak az árak. A 20 000 Ft-os motorból 50 000 Ft-os lett, és apu nem engedett használtat venni. Az újságárulás, és szórólapos munkák is egyre kevesebbek lettek, a házi feladatok egyre többek és többek, plusz a napi lovas edzések, szóval így nem lett Simsonom soha.

Aztán jött egy újabb szerelem – mára a hivatásommá vált, és 1994 óta ebből élek - a fotózás. Idősebb koromra, megértettem miért féltettek annyira szüleim. Apura való tekintettel nem vettem motort csak a halála után. Így nagymotorral intenzíven 2007 óta motorozok. Kezdésnek 2006-ban egy 50-es Apriliát vettem, majd egy 750-es Honda VFR után jött mostani motorom, a 600-as Fazer.

Sajnos szabadidőm nincs annyi amennyit szeretnék túrázni, gurulni a cimborákkal, de amikor tehetem, motorral megyek dolgozni, bevásárolni. Még van kb. 7 „nyugodt évem” hogy elkezdjük a kislányommal a „kötelező” tinédzser-szülő csatákat. Addig próbálok minden „békés” percet kiélvezni vele, mert a cross-ozást NEM ENGEDEM! Túl veszélyes!