Írta: Brigi | 2007 június 14

Öt-hat éves lehettem, amikor édesapám elvitt Balatonszemesre a Németh Kornél edzésére. Nagyon megtetszett, ahogy a krosszosok döntögették gépeiket a kanyarokban, és ahogy lendületet vettek kisebb-nagyobb ugratók meghódításához. Már akkor megcsapott a benzingőz és elhatároztam, hogy nekem is kell egy krosszmotor!

Telt múlt az idő, mígnem 10 évesen kaptam egy Babettát, amit eredetileg nem nekem szántak, hanem anyukámnak, de végül magántulajdonba vettem. Jogsi híján csak terepen róttam a köröket, bukósisak nélkül. Így visszagondolva nagyon nagy hiba volt sisak nélkül „száguldozni”, pedig „csak” egy Babettáról volt szó! Ezzel elsajátítottam az alapokat, majd apum Soloján (ami olyan, mint a Simson) 12 évesen megtanultam váltani. Azóta benzin folyik ereimben!

A szüleim mindig azt gondolták, hogy ez csak egy kis fellángolás és idővel elmúlik. De „sajna” ez nem jött be nekik. Először nem akarták, hogy nagyobb motorra üljek, és azt sem engedték, hogy vegyek magamnak egyet. Jogsira nem adtak pénzt, tehát választás előtt álltam. Vagy nem motorozom, mert jogsi nélkül nem engedték, vagy a spórolt pénzemen, amit már évek óta motorra gyűjtögettem, jelentkezem a jogsira. Természetesen az utóbbit választottam, mert a lelkem mélyén már tudtam, hogy ha megszerzem, kapok egy motort. Ez így is lett szerencsére!

Első saját gépem a már említett Babetta volt, ami annyira a szívemhez nőtt, hogy még mindig ott áll a garázsban, és ott is marad egy darabig, mert nem szeretnék túladni rajta. Hát hiába a 7 év, az 7 év, még ha nem is használom. Aztán mikor meglett a jogsim, egyfolytában az internetet és az újságokat böngésztem, hogy rátaláljak arra a motorra, amire a legnagyobb szükségem van. Olyat akartam, amivel nem csak a városi közlekedésben tudok részt venni, hanem a terepen is megállja a helyét. Egy ismerősöm által hozzájutottam egy Honda MTX 125 R-hez. A mai napig nem bántam meg, hogy ezt választottam, mert a 23 LE azért rendesen tombol benne.

Sokan nem akarják elhinni, hogy csaj ül a motoron. Volt már olyan, aki meg is állított, hogy vegyem le a bukóm, mert nem hiszik el, hogy egy csaj ekkora motorral mászkál, pedig ez még csak 125-ös járgány és ettől lesz még nagyobb is (remélem). Amikor valahol megállok, leveszem a bukóm és meglobogtatom szöszi hajam, a kíváncsi tekinteteket alig bírom levakarni magamról. Nem mintha nagyon akarnám. Már teljesen hozzászoktam ehhez, hogy mindig van valaki, aki megnéz. Sőőőt, egyre többen és ez tök jó!

2006 tavaszán kaptam egy lehetőséget a Motomix Magazintól, hogy motorokat tesztelhettem. Ez több mint fél évig tartott, mert úgy alakultak a dolgok, hogy a Minden Motor Magazinnál folytathatom munkásságom. Ezt még nem kezdtem meg, mivel idén érettségizem, fontosabbnak láttam a tanulást előtérbe helyezni. De amint vége lesz az egésznek, teljes erőbedobással startolok!