Írta: Bömci | 2006 július 10

Azon sem csodálkozik senki, hogy ennyi évesen ülök motorra, mert megszokták már a 14 év alatt, hogy motorozom. Ebből 12-t robogón. Először a lakótelepi srácok motorjaival mentem 13 évesen. Aztán évekig szünet. Mígnem 36 éves koromban találkoztam az akkori párommal, aki motoros volt.

Amikor először invitált, hogy üljek a háta mögé, nemet mondtam. Másodszorra gondolkodás nélkül felpattantam. Rengeteget csavarogtunk. Akkortájt csöppentünk bele egy nálunk jóval fiatalabb fiúkból álló motoros csapatba. Velük ökörködtünk esténként, és hétvégenként. Eleinte csak Pest környékére, majd egyre távolabb, majd külföldre is eljártunk, de oda már nyugati motorokkal! Ez most viccesen hangzik, de akkor ez nagy szám volt!

Most, hogy visszagondolok, ott a téren én voltam csak egyedül nő közöttük. De ez akkor senkinek sem tűnt fel. Jó kis társaság volt! Egyre többen lettünk, jöttek lányok is. Kinőttük a teret. A fiúk klubot alapítottak. Később velük szerveztük Újszilváson a találkozót. Az elsőt, a másodikat és a többit. Szép idők voltak! Szívesen emlékszem vissza!

Eleinte csak a barátom mögött ültem, de a 38. születésnapomra kaptam tőle egy kis robogót, amit követett egy 100 cm3-es. Azt nagyon-nagyon szerettem. Amikor először lementem vele Újszilvásra Pestről, nem hittek a szemüknek. Nagyon jól ment, jól gyorsult és isteni fékje volt (elől tárcsafékes)! A 4-es úton sorba előztem meg a teherautókat. Nem látszott rajta, hogy 100-as, mindenki csodálkozott, hogy mennyire megy. Szerencsére a rendőrök sem tudták, így hát nem kértek tőlem jogsit. Soha életemben nem igazoltattak annyit, mint mikor robogóztam. Szerintem csak meg akarták nézni közelebbről a robogót és engem is.

Egyre több lány kezdett motorral járni a környezetemben. Irigykedve néztem őket, de akkor még nem volt bátorságom hozzá. Ebben közrejátszott az a rossz emlék, amikor kölcsönkértem egy MZ-t, egykeréken elindultam, majd száguldottam vele vagy 500 métert. Esés lett a vége. Nem nagy, de elég volt ahhoz, hogy egy időre feladjam a nagymotor utáni vágyam. Maradtam a hátsó ülésen benzintyúkként, meg a robogónál.

Azért csak foglalkoztatott a gondolat. A barátnőim mind motoroztak, én vagy valaki mögé ültem, vagy kocsival mentem utánuk, vagy nem mentem velük. Hétköznapra jó volt a robogó, de a nagymotorosokkal nem mehettem azzal túrázni. Aztán a mostani barátom, mikor megvette álmai motorját megemlítette, hogy szívesen kölcsönadná gyönyörű állapotú HONDA CX 500 túramotorját. Igaz, nem mai gyerek, de annyira a szívéhez nőtt, hogy nem akar tőle megválni. Kár, hogy nincs motorra jogsid! – mondta nekem 2004. nyár elején.

A vágy és a lehetőség együtt indíttatás volt! Beiratkoztam egy motoros tanfolyamra 50 évesen. – Te nem szarozol! – válaszolta döbbenten, amikor elújságoltam neki. Augusztusban megvolt a jogsim, szeptemberben még mentem egy keveset a CX-szel, de nem szerettem meg. Gondoltam majd jövő nyáron. Motorozgattam vele. Nagyon jó kis túramotor. Kényelmes menni vele. Csak megállni ne kellett volna. Még akkor is magas volt, amikor leengedtük a telókat. Nem ért le rendesen a lábam. Dög nehéz volt. És hát kölcsön motor volt, amire jobban kellett vigyázni, mint a sajátra. Sóhajtoztam, hogy kellene nekem egy könnyű kis motor, de nem tudtam, milyet akarok.

Bömci profiljaBarátaim tanácsára a Suzuki LS 650 motorokat kezdtem a hirdetések között keresni. Találtam is néhányat. Vagy nagyon öreg, vagy nagyon drága volt. Végül egy barátom ismerősétől vettem meg őt, az első motoromat! Nagyon szeretem! Jól kanyarodik, jól gyorsul, van benne erő. Szerintem jól is áll nekem!