Írta: berthabeata | 2010 augusztus 31

Tartalomjegyzék
Beáta
Olvass tovább!

Tavasszal visszamentem a szerződött oktatómhoz, csak legyek túl a vizsgákon. Rutinfeladatokat ezerszer megcsináltam, tényleg felkészültem, mégis buktam. Egyszerűen nem értettem, hogyan mehettem rá a nyolcasnál a vonalra?!

Visszamentem a Közlekedési Hatóság pályájára, mentem körbe gyalog, memorizáltam, amíg be nem vésődött az agyamba a terep. (Tudom, tudom, egy rutinos megnézi a pályát és megcsinálja.) Aztán összevetettem azzal a pályával, amin mi gyakoroltunk és 4 bójával több volt lenn a kanyarnál, így aztán rossz helyen kezdtünk kanyarodni az első vizsgán. Leszedtem a 4 bóját és így gyakoroltam, át is mentem szépen.

Mostmár vágytam a jogsira, de továbbra sem mentem még soha többel mint 50 km/h, a forgalomtól nagyon tartottam. Mázlim volt, mert az oktatóm nem tudott velünk foglalkozni és megkért egy másik oktatót, hogy készítsen fel bennünket. Nos a "pár óra együtt töltött" idő alatt rengeteget tanultam. Kezdetben nem látszott a motorozásomon, de az agyamban kezdett felülíródni egy-két rossz beidegződés.

Alkalmassá váltam arra, hogy megpróbálkozzam a vizsgával, vak tyúk is talál szemet. Tudtam, hogy az igazi motorozás csak később kezdődik. A vizsgán akkora mázlim volt, hogy a mai napig hálás vagyok érte: a motoros párom, aki befutott a helyzetbe és ezért bukott, ő már kevésbé volt vidám, de azóta már ő is megszerezte a jogosítványt.

Küldd el te is a bemutatkozásodat!Jelenleg gyakorlom a motorozást élesben is. Néha bosszantom az autósokat, mert nem vagyok eléggé lendületes, elengedek egy-két gyalogost, kivárom a körforgalomban, hogy merre kíván menni a balról érkező stb.

Szegedi nagymotoros csajok, látlak benneteket, irigykedve nézek, hogy milyen rutinosak, bátrak és ügyesek vagytok.

Szép napot! BB