Írta: Bea | 2008 október 30

Mindig fiús csaj voltam, mármint természetben. Szerettem rosszalkodni, a kihívó kalandokat, lázadni, stb.

Sok fiú barátom volt, akikkel együtt lógtunk a játszótéren, együtt lógtunk éjjel az utcákon, mert aki tudott megszökött otthonról, mikor már aludtak a szülők. A nagy diófa alatt találkoztunk, és bringákkal jártuk az utakat. Közértek hajnali tejszállítmányait csapoltuk meg, hallgattuk magnórol a rockot, vagy inkább akkor még az alternatív zenéket.

Aztán a fiúk lecserélték a bringákat motorokra: Verhovina, Riga, Babetta, Simson volt a király. Ekkor voltam 13 éves. Persze nekem is kellett valami. Szüleimnek addig könyörögtem, míg Apám vett egy kisromettet, aminek Lada Koppány kipufogója volt, és imádtam a hangját. :)

Berugós volt. Szenvedtem vele bőven. Meg volt sok kaland is: az orosz laktanya határában versenyeztem a simsonos haverommal. Kergettek a rendőrök és elkaptak. Anyámmal mentünk a tanácsházára ejnye-bejnye „büntetésre”.

Aztán már nem volt megállás. Volt egy Simsonom, aztán pár év kihagyás után egy 250-es Kawasakim, amit átalakíttattam egyedire. Aztán Honda Shadow 600-as, majdan motoros barát, sok-sok túra, motorostalálkozók, motoros haverok radagtak ránk.

Volt egy barátnőm, akivel egy időben kettesben motoroztunk. Ő is saját mocival. Egy nyár alatt egész brigád haverkodott össze, s motoroztunk rengeteget. Barátságok szövődtek, amik máig tartanak.

Voltak kisebb baleseteim. A legdurvább, mikor eltört a bokám két helyen, de fekvő gipszel kirándultam (haverok vittek), majd műanyaggal autót vezettem. :) Most 35 éves vagyok. Van egy 6,5 éves lányom. Elváltam, vállalkozok, nincs pénzem rendes motorra. Az ex pasimtól kaptam tavaly egy 1200-es Harley Sporit, ezzel motoroztam tavaly. Borzasztó jó élmény volt, de ment a pasi, meg a moci is. :(

Szeretünk síelni, azt is gyerekkorom óta űzöm, és már a lányom is egész jól tud. Négy éves kora óta ismertetem a sízéssel, tavaly már kék pályán lejött velem. Imádja a gyönyörű hegyeket, kirándulni is el-elmegyünk. Erdélyt szeretjük, gyönyörű vadregényes helyeken jártunk idén nyáron már együtt.

Barlangászni egyszer voltam régen, nagyon izgi az is, de abból már kiöregedtem. Az izületeim sem a régiek hála a sok motorozásnak... rendes ruha nélkül!

Most egy 125-ös robogóm van dugókerülő célból és spórolásból. A lányom már be van oltva... imád motorozni. Azt hiszem majd izgulhatok én is érte. :)

Nagyon boldog vagyok, hogy nem maradt ki az a rengeteg élmény az életemből, amit a motorozás adott, és célom, hogy mielőbb vegyek egy „rendes” motort. :)

Ha van valami jó program, szívesen csatlakozom-zunk.