Írta: Baba | 2007 február 08

Motoros múltam régre tehető, de 2006. májusában valósítottam meg azt, amire mindig vágytam.

Már általános iskolás koromban „megörököltem” apukám elhasznált Babettáját, amit addig nyúztam, amíg már javíthatatlan lett. Azután hosszú évekig csak néztem, csodáltam a motorokat. Aztán benzintyúk lettem egy kis időre, utána még egy kicsire egy sokkal gyorsabb motoron. Minden percét élveztem a sebességnek (mert hát a szerelmem mögött ülhettem), de még mindig nem volt teljes mértékig kielégítő az, amit nyújtott addig, amíg nem vezethettem.

És akkor már egy jó ideje tudtam, hogy nekem megint vezetnem kell, ahhoz, hogy az legyek aki vagyok. Az a motoros csaj akartam lenni, akit kiskorom óta nyomtam el magamban, természetesen anyukám segítségével, hogy „az nem lányoknak való”. Azért őt is meg lehet érteni, ugyanis az öcsém is kis kora óta motorozik, és hát elég lett volna neki egy gyerekéért aggódni, nem mind a kettőért. De most már nincs mit tenni, tűri és nagyon jól viseli.

Most egy Kawasaki ZZR400 motorom van, amin szeretnék jól megtanulni motorozni és utána lecserélni egy 600-as sport motorra. Ez a tervem a közeli jövőben.

Baba profiljaNagyon szerencsésnek tartom magam, és boldog ember vagyok, mert most is a szerelmem mögött ülhetek, de most már egy külön, saját motoron és élvezem a motorozás minden percét.