Írta: Aggie | 2007 május 17

Én is motoroztam. 1971-ben kezdődött. Első lépés közös életünkben a férjemmel egy 175 köbcentis Czetka motor megvásárlása volt, gyönyörű piros-ezüst. Másunk nem volt csak egy kisbabánk a hasamban, meg ez a motor. A férjem édesanyja nem engedte, hogy egy szem féltett kisfia motorozzon, ezért váratott a vásárlás 19 éves koráig, amikor is megnősült és kikerült a mami látóköréből.

Én belementem, mert hát nagyon nagy szerelemben voltam, nem lehetett olyan kérés, amit ne teljesítettem volna a férjemnek. Ez volt az egyetlen és első kérése. Én szobabútort szerettem volna, ő meg motorbiciklit. Hát ez a két nem közötti különbség.

A férjem nagyon boldog volt a motorral. Vett még két barátja is ebben az időben motort, és együtt téptek az utakon. Volt egy két borulásuk. Ilyenkor nagy röhögve jöttek haza, hogy például a vizes úton megcsúsztak, és lerepült az első ülésről a férjem. Mögötte a haverja ült, akinél egy nagy táska is volt a szerszámokkal. Megszakadtak a röhögéstől, hogy repült a nagy szerszámos táska, és utána a haver, és hogy az milyen fantasztikus látvány volt. Arról nem meséltek, hogy közben a gatya lekopott a lábukról, meg a fenekükről. Ebcsont beforr!!! Visszaültek a motorra és mentek tovább, mintha semmi sem történt volna.

A motorozás engem is vonzott. Nagyon szerettem hátul kapaszkodni, de motorozni is meg akartam tanulni. A férjem volt az oktatóm. Keresztúron tanított motorozni a kiserdőben. Ott magyarázta el, hol a fék, hol a gáz. Én ültem elöl, ő meg hátul. Adtam egy kis gázt a Czetkának, felpörgött a motor, teljes sebességgel beindult. Csak úgy porzott a homok az úton, ahogy behajtottam egy bokorba.

A bokor alacsony volt, a férjemet lekapta a motorról, valahogy lemaradt, és ekkor már egyedül száguldoztam, kiabálva: „hol a fék, hol a fék????”... Szerencsére utánam iramodott a hosszú lábaival és adta az instrukciókat. Sikerült szerencsésen megállnom, mielőtt az erdő besűrűsödött volna. No itt be is fejeződött a motorozásom története.

Innentől már csak hátul foglaltam helyet a motoron. Mentünk mindenfelé, a Balatonra, Velencei tóra, Szegedre, kellemes nyári napokon, a szél fújta a bukósisakból kimaradt hajszálainkat, mert akkoriban, hippy szülők révén, mindkettőnknek hosszú haja volt. Nagyon élveztem a motort, szerencsém volt, én nem estem le soha.

Aggie profiljaMotorozásunk 1971-1975-ig tartott, amikor is a férjem haverja egy 350 köbcentis Jawával frontálisan ütközött Gombánál egy autóbusszal. A kis Bencének ez volt az élete. Feljött Pestre, elhelyezkedett dolgozni, és gyűjtött, gyűjtött és gyűjtött egy Jawára, mert nem volt neki jó a 175 köbcentis Czetka. „Én nagyobbat akarok!" - mondta. Neki nagyobb, erősebb kellett, mint amilyen a többieknek volt.

Egész életében erre spórolt, minden jó falatot megvont a szájától és megvette. Vett hozzá egy ezüstszínű overallt, és bement a férjem édesanyjához megmutatni. „Nézze Teri néni, ebben fogok száguldozni a motoromon!!!”. „Úgy nézel ki, mint egy űrhajós! Ezzel az űrbe is utazhatnál.” - mondta neki Teri néni.

Másnapig száguldozott! Fiatal kis testét az ezüstszínű overall tartotta össze. Falvakon keresztül versenyzett egy másik idegen motorossal. A rendőrautó már épp felfigyelt rá, és üldözőbe vette a két szédült motorost, amikor megtörtént a végzetes baleset. Kis Bence elment az „űrbe”, a mennyországba...

A temetésre elment a férjem és a barátja Zala megyébe egy pici kis faluba, ahol üvegkoporsóba tették, az arca látszódott csak. Zokogtak a barátok, az édesanyja, a fiútestvérei. Nem volt egész életében ennél szomorúbb temetésen a férjem!!! Ahol fiatalember hal meg, nincs annál szomorúbb a világon! Vége a kis Bencének! Élete álma beteljesedett, vett magának egy MOTORT!

Amikor hazajött a férjem a temetésről, teljes gyászban, csak ennyit mondott: „Eladom a motort!” Meghirdettük, részletre eladtuk, egy évig fizette a vevő. Mi meg elmentünk Mongóliába új kalandot keresni! A férjem egész életében emlegette a motoros kalandjait! A szíve vérzett a kis Czetka után, de családos ember lévén nem ült többé motorra - az autó mégis csak biztonságosabb volt három gyerekkel.

Ha élne, most is motoros lenne. Szíve, lelke egész életében motoros maradt. Nagyon élvezné a mai csodás motorokat, lánya Moto Guzziját, együtt száguldoznának. Õ ízig-vérig MOTOROS SRÁC VOLT!!!

A kislányom már a hasamban kipróbálta a motorozást, és sok mindenben nagyon, de nagyon hasonlít az édesapjára. Szerintem ez a magyarázat, hogy miért lett belőle motoros lány, és motoros újságíró NaNa becenéven...