Írta: Bujdosó Janó | 2009 július 27

Tartalomjegyzék
V. Dévai motoros túra
Gyergyószárhegy másképp

A túra egyik fő célja, hogy minél több pénzt adományozzunk a gyergyószárhegyi Kájoni János gyermekotthonnak. Az intézménynek Gyergyó városban sikerült megvennie a régi városi szülészet épületét, és azt újítanák fel bentlakásos kollégiumnak. Itt kb. 100 gyereknek tudnának szállást biztosítani és így a gyerekek helyben tudnának tovább tanulni a középiskolában, magyarul.

Ma a világunk olyan eszeveszett tempóban változik, hogy lassan követhetetlen. Elindulsz motorral kánikulában és pár kilométerrel arrébb, a legvadabb trópusi viharba kerültél és bőrig áztál. Arra gondolsz, mit kellene tenni, hogyan kellene szembeszállni ezzel az esztelen, embertelen, hazátlan, istentelen világgal, mert felemészt a tehetetlenség, aztán változik a pillanat, s azt gondolod, nem tehetsz semmit.

 

Így van ez sok minden mással is. Ki gondolta volna 2005-ben, hogy olyan dolog jön létre, ami viharos gyorsasággal hoz magával sok-sok ember gondolkodásában változást. Bátorságot ad, hitet, lehetőséget összefogásra, példát mindannyinknak és egy álmot, az újra eggyé váló Kárpát-medence képében. Álmot kaptunk mi is, álmot láttak elszakadt véreink is és álmodhattak velünk azok az új generációk, akiket segítettünk, látogattunk, motoroztattunk. Mindezt egy jó cél segítségével, amit azóta csak úgy emlegetünk mi és suttogjak a minket hallgatók, hogy „Dévai motoros túra.”

Négyszer keltünk útra, négyszer tértünk haza. Mindannyiszor más fegyverrel a tarisznyánkban és más üzenettel a szívünkben. De a várakozás mindig ott volt az indulásnál és az érkezésnél egyaránt. Olyan volt kicsit, mint a drog! Mindig a következőre gondolsz, mikor vége az aznapinak. Én is vártam! Vártam, hogy hallják végre meg a hangunkat, hallják meg végre a dübörgést, hallják meg végre a kint rekedtek kiáltásunkat, hogy nem én és nem mi voltunk, akik megtagadták őket 2004 decemberében!!!

Hallja meg mindenki szerte ezen a környéken, határaink mentén, mindenhol Európában, hogy van még igazi huszárság, van még had, aki kürtre indul, vannak még, akik nemzetért, őseink jogán, a Teremtő Isten egyetlen igazi fegyverét is mesterien forgatják, a szeretetet. 2008 szeptemberére ért vissza a visszhang… Akkor, ott Déván először állt együtt a Kárpát-haza, egy oltárnál, a jövő hírnökeivel körbe véve, megszentelt helyen, felszentelt ember előtt, a Teremtő akaratából. Meghallották!!!

Most, Ők hívnak minket! Végre…

Új könyv kezdődött. Nem fejeződött be, hanem új alapokra helyeződött, ahogy mondtam nektek!