Végre sikerült a rutinvizsga!

Írta: Rácz Edina | 2011 szeptember 08

A korábbi esetből okulván, minden rosszra felkészülten mentem a rutinvizsgára. Meg is lett az eredménye!

Előző este nem aludtam. Már láttam lelki szemeim előtt, ahogyan búsan kullogok a sisakkal a kezemben, hogy „megint nem jött össze”. Nagy nehezen elérkezett a hajnal, és majdnem kihánytam a reggeli kávémat, idegességemben.

A szentendrei HÉV-en szúrós szemmel mértem végig mindenkit, hogy ne merjen senki emberfia még csak rám sem nézni. Néha faarcot is sikerült vágnom. Próbáltam kiüríteni az agyamat, és a semmire gondolni, de a legváratlanabb pillanatokban jött elő az eldőlt motor képe az agyi tévém képernyőjén.

Nagy kínok közepette leszálltam a HÉV-ről, és unottan baktattam a motoros suli felé. Talán ekkor volt a holtpont… Ott még Lajos, a volt oktatóm próbált rám hatni, hogy ne vágjak ilyen fancsali képet, úgyis sikerülni fog, mert ügyes vagyok. Nem hittem neki!

István, a jelenlegi oktatóm indulásra intette a kezét, és mondta, hogy vágjunk bele. Átvittem Szentendréről a pomázi vizsgaállomásra a motort, de nem emlékszem az útra. A pályán, próbaképpen egyszer mentem végig, többször nem lett volna hozzá idegrendszerem. Már úgyis minden mindegy volt, hiszen többet nem tudtam, mint két héttel ezelőtt.

Nagyon sokan tobzódtunk a terepen. Három oktató tanulói vizsgáztak, két Biztos úrnál. Felváltva műszakiztak, és rutinpályáztak a vizsgázók.

Most nem Én voltam az első… De, azt már kikötöttem Istvánnak, hogy megmondom a vizsgáztatónak, nem fogom a lejtőn elmondani a műszakis dolgokat. Punktum! István azért megnyugtatott, hogy majd Ő normális helyre tolja a motort. Így is tett!

Nem az előző Biztos úrnál vizsgáztam, hanem egy másiknál. Annyira nem éreztem magam idegesnek, mint ahogyan látszott rajtam. Először az újságírásról beszélgettünk, majd rátértünk a műszaki ellenőrzési feladatokra, ha már egyszer vizsgán voltunk…